Mindig a hátsó padban ült. Csendes, telt lány, örökké ugyanabban a pulóverben, lesütött szemmel. A legtöbben észre sem vették, csak néha — hogy kinevessék vagy rámutassanak. Nem sértődött

A dél ragyogóan fényes volt. Az üvegkupolákon át meleg fény hullott a hideg korlátokra; a levegő fém, gumi és reggeli kávé illatát hordozta. Az emberek siettek lefelé, a

A nap csendes és aranyszínű volt, tele érett alma illatával és meleg földdel. Az udvaron egy öreg juhászkutya, Bella, szundikált, mancsait a fűben kinyújtva. Mellé volt tolva a

A nap vakítóan ragyogott. Az üvegablakokon át aranyló foltokban hullott a fény a padlóra, a levegőben orgona és pezsgő illata lebegett. Ő — Alina — a tükör előtt

A reggel szokásosan indult. A 14-es számú ház lakói munkába indultak, valaki a kutyáját sétáltatta, mások iskolába siettek. De az első emeleti ajtónál egy kis kartondoboz állt. Először

A nap úgy kezdődött, mint mindig — csendesen, forrón, lustán. A nap aranyfénye lassan emelkedett a mezők fölé, és mindent meleg fénnyel vont be. A levegő sűrű volt,

A reggel áttetsző volt, mint a tél lehelete. A hó egyenletes rétegben feküdt, és a vékony dér csillogott az ágakon, mintha valaki üvegporsal hintette volna be őket. A

A szavanna remegett a hőségtől. A levegő sűrű volt, nehéz, mint a méz, a föld pedig por és nap illatát lehelte. Az oroszlánanya az akácia árnyékában feküdt, félig

Az éjszaka hosszú volt. A nedves aszfalt szalagszerűen húzódott a sötétben, a lámpák fénye villódzott a szélvédőn, mint szétszórt gondolatok. Laura hazafelé vezetett — fáradtan, némán. A rádió

A gyertya a polcon állt — vastag borostyánszín üveg, arany fedél, elegáns matrica: Warm Fig & Cedarwood. Egy kis sarki boltban vettem, ahová csak úgy betértem az eső