Margit néni rémülten hátrált az ajtótól.
Odakint újabb csattanás hallatszott.
Aztán valaki kiáltott:
– Nyissa ki! Tudom, hogy magánál van az a farkas!
Az asszony megdermedt.
Az ajtó előtt egy vastag kabátos férfi állt, kezében puskával. Mellette még két idegen várakozott.
– Mit akarnak? – kérdezte Margit az ajtón keresztül.
– Az az állat a mi csapdánkba került! Adja vissza!
– Ez az állat megsérült! Segítséget hívtam hozzá!
A férfi dühösen belerúgott az ajtóba.
– Nem érdekel! Nyissa ki!
Ekkor különös dolog történt.
Az udvaron álló farkasok egyszerre kezdtek vonyítani.
A fegyveres férfiak megtorpantak.
A legnagyobb farkas a kerítéshez lépett, és mély morgást hallatott.
Margit közben remegő kézzel ismét tárcsázta a segélyhívót.
Szerencséjére a telefonban közölték, hogy a vadőrök és a rendőrök már úton vannak.
A fegyveresek észrevették a távolban közeledő járművek fényeit, és gyorsan az erdő felé indultak.
A farkasok közben lassan visszahúzódtak a fák közé.
Amikor a segítség megérkezett, Margit sírva mesélte el a történteket.
A vadőrök megvizsgálták a sérült farkast, és állatorvosi ellátásra szállították.
A szakemberek később több illegálisan elhelyezett csapdát is találtak a környéken.
De Margitot egy kérdés továbbra sem hagyta nyugodni.
– Miért jött ennyi farkas a házamhoz?
Az egyik vadőr elmagyarázta, hogy a sérült állat vonyítása valószínűleg odavonzotta a közelben tartózkodó falkát.
– A farkasok társas állatok. Erős kapcsolatban élnek a falkatagjaikkal. Elképzelhető, hogy a társukat keresték.
Margit csendesen bólintott.
A következő hetekben gyakran érdeklődött a sérült farkas állapotáról.
Az állatorvosoknak sikerült megmenteniük a lábát, de hosszú gyógyulás várt rá.
Margit nem ment közel hozzá.
A vadőrök biztonságos távolságból figyelték az állatot, amint eltűnt a fák között.
Az idős asszony szemébe könnyek szöktek.
– Menj csak, öreg barátom – suttogta.
Attól a naptól kezdve már nem mert egyedül járni a sűrű erdőben.
A vadőrök is figyelmeztették, hogy egy sérült vadállathoz soha nem szabad szakszerű segítség nélkül közelíteni.
De Margit minden télen gondolt arra a különös éjszakára.
És bár soha nem tudhatta biztosan, mit értettek meg az állatok a történtekből, egy dolgot nem felejtett el:
Néha a legnagyobb veszély nem az erdő vadállataitól érkezik.
Hanem azoktól az emberektől, akik kegyetlenségből csapdát állítanak nekik.
