István megfordult.
A fák közül egy negyvenes éveiben járó férfi lépett elő. Sáros kabátot viselt, és olyan idegesen nézett a bőröndre, hogy a gazda azonnal megértette: az idegen tudja, mi van benne.
– Mondtam, hogy csukja be! Az az enyém!
István azonban már látta a takaró alól kilógó apró gyermekcipőt.
És azt is, hogy a takaró megmozdult.
– Maga mit tett?! – kiáltotta.
Az idegen közelebb indult, de Bori hirtelen közéjük lépett, és hangosan bőgni kezdett.
István kihasználta a pillanatot, hátrált néhány lépést, és hívta a rendőrséget.
Az idegen ekkor megfordult, és futni kezdett az erdő felé.
István nem üldözte.
Óvatosan visszalépett a bőröndhöz, felhajtotta a takarót, és meglátott egy négyéves kislányt.
A gyermek sápadt volt, remegett, de lélegzett.
– Semmi baj, kicsim. Itt vagyok – mondta a gazda.
A kislány halkan megszólalt:
– Hol van az anyukám?
Néhány perccel később rendőrök és mentősök érkeztek. A gyermeket azonnal ellátták, majd kórházba vitték.
A rendőrök átkutatták a környéket, és még aznap elfogták a férfit.
A kihallgatás során kiderült, hogy a kislányt, Hannát előző nap jelentették eltűntnek a szomszédos faluban.
Az idegen korábban a gyermek családjának dolgozott, és pénzt akart követelni a szülőktől.
Amikor azonban észrevette, hogy a rendőrség már keresi, pánikba esett.
Az erdő szélén hagyta a bőröndöt, és később akart visszatérni érte.
Arra viszont nem számított, hogy egy tehén felfigyel a szokatlan hangokra és mozgásokra.
A kórházból felhívta a kislány édesanyja.
– A lányom azt mondta, hogy valaki egész idő alatt a bőrönd mellett volt – mesélte sírva.
István értetlenül hallgatta.
– Valaki?
– Azt mondta, egy nagy, barna állat hangját hallotta. Amikor megszólalt, már nem érezte magát annyira egyedül.
A gazda lassan kinézett az ablakon.
Bori békésen állt az istálló előtt.
A kislány még gyenge volt, de ragaszkodott hozzá, hogy maga is eljöjjön.
Amikor meglátta Borit, elmosolyodott.
– Ő volt az – mondta halkan.
István szemébe könnyek szöktek.
A gyermek óvatosan megsimogatta a tehén nyakát, Bori pedig nyugodtan tűrte az érintését.
A gazda később sokszor elmesélte ezt a történetet a szomszédoknak.
De mindig hozzátette, hogy nem tudhatják biztosan, mit érzékelt Bori a bőrönd közelében.
Egyvalami azonban biztos volt.
Ha a tehén nem tér vissza újra és újra ugyanahhoz a kerítéshez, István talán soha nem veszi észre időben a bőröndöt.
És egy család története egészen más véget érhetett volna.
