A fényképen egy fiatal, mosolygós nő állt egy kórházi ágy mellett.
Anna azonnal felismerte.
– Ez… az édesanyám!
Viktor arcából kifutott a vér.
– Az anyád? Hol van most?
Anna lesütötte a szemét.
– Három éve meghalt.
A férfi lassan visszaült a székre.
– Hogy hívták? – kérdezte Viktor.
– Katalinnak.
A férfi lehunyta a szemét.
Huszonöt évvel korábban, amikor Viktor még szegény utcai fiú volt, egy fiatal ápolónő mentette meg az életét.
Egy téli éjszakán súlyosan megsérült. Senki sem akart segíteni rajta, mert már akkor veszélyes emberekkel keveredett kapcsolatba.
Katalin azonban nem fordult el tőle.
Napokig ápolta, saját pénzéből vásárolt gyógyszert, és még a fizetéséből is adott neki, hogy tiszta lappal kezdhessen.
– Ha egyszer rendes ember leszel, add tovább valakinek, akinek szüksége van reményre – mondta.
Viktor évekig őrizte a medált, majd egyszer visszaküldte Katalinnak egy levéllel.
Soha nem kapott választ.
Most ugyanaz az ékszer lógott a kisbaba nyakában.
– Anyád soha nem beszélt rólam? – kérdezte halkan.
Anna megrázta a fejét.
– Csak azt mondta, egyszer segített egy fiatalembernek, aki megígérte, hogy megváltozik.
Ekkor az üzletvezető ismét megszólalt.
– Uram, ha zavarja a gyermek, azonnal eltávolítom őket.
Viktor lassan felé fordult.
– Maga szerint az a legnagyobb baj, hogy egy anya a gyermekével dolgozik?
A férfi zavartan hallgatott.
– Nem, uram, csak…
– Akkor kérjen tőle bocsánatot.
Anna azonban közbeszólt.
– Nem akarok problémát. Csak dolgozni szeretnék.
Viktor ekkor elővette a névjegykártyáját.
– Van egy törvényesen működő vendéglátóipari vállalkozásom. Ha szeretnéd, beszélhetünk egy olyan állásról, ahol rendes fizetést kapsz, és nem kell minden este azon rettegned, hogy ki vigyáz a gyermekedre.
Anna hitetlenkedve nézett rá.
– Miért tenne értem ennyit?
Viktor a régi fényképre pillantott.
Aztán hosszú hallgatás után hozzátette:
– És mert neki egyszer megígértem valamit, amit nem tartottam be.
Anna nem fogadott el azonnal semmit.
Néhány nappal később azonban találkoztak egy nyilvános irodában. Megismerte a munkafeltételeket, és végül egy tisztességes állást vállalt a férfi egyik éttermében.
Viktor később egy alapítványt is támogatni kezdett, amely nehéz helyzetben lévő egyedülálló szülőket segített.
Anna soha nem felejtette el azt az estét.
De Viktor sem.
Hanem azért, mert egy öt hónapos kislány nyakában újra meglátta annak az asszonynak az ajándékát, aki egykor megpróbált jobb embert faragni belőle.
És hosszú évek után először valóban meg akart felelni ennek az ígéretnek.
