Eleinte azt hitték, csak tréfa. A városi csevegőben megjelent egy videó — a biztonsági kamerák felvétele. A képen egy ló volt. Egyszerű, pej színű. A hetedik emeleten állt,

Késő délután történt, a hó szünet nélkül hullott, az erdő pedig némaságba merült. Minden fehér lepelbe burkolózott, mintha a világ el akarná törölni az előző nap nyomait. Az

A folyó tombolt a vihar után. A part csúszós volt, a víz zavaros és nehéz. Tamás a meder mentén sétált, amikor furcsa hangot hallott — nem emberi kiáltást,

Reggel havazott — nem erősen, csak makacsul, csendesen. Márta az ablaknál állt, kezében egy régi sálat tartott, és azon gondolkodott, mi értelme felvenni, ha úgyis le kell majd

Valaha ezt a helyet Halál-völgynek hívták. Több kilométeren át csupasz fák, repedezett föld, semmi hang. Még a szél is idegennek tűnt. Régen itt folyt egy folyó, madarak fészkeltek,

A napsütés perzselte a város szélén álló kis kávézó kirakatait. Odabent friss péksütemény, kávé és hipó szaga terjengett. Alex, a tizenhat éves, fáradt arcú fiú térdelt a mosdóban,

Forró júliusi nap volt. A levegő nehéz, forró, szinte olvadt. Az aszfalt csillogott, a fák levelei sem mozdultak, a város mintha lázban égett volna. Egy kis kávézó előtt

A bolt zúgott, mint egy méhkas. Szombati nap — tele polcok, kocsik ütköznek, friss kenyér és kávé illata keveredik a gyereknevetéssel. A kasszánál hosszú sor, mindenki siet, valaki

A Le Marelle éttermet a város egyik legjobbjának tartották — hófehér abroszok, lágy fény, zongorista a sarokban, és pincérek, akik hangtalanul suhantak az asztalok között. Amelia a barátnőivel,

Az eső szakadatlanul zuhogott. A cseppek kopogtak a tetőn, lecsorogtak az ablakon, szétfröccsentek a verandán. A házban drága kávé, parfüm és egy új élet illata terjengett — Lukas