Egy hajléktalan nő vizet kért a kávézóban, de a pincérnő kidobta — egy héttel később térden állva sírt a kamera előtt

Forró júliusi nap volt.
A levegő nehéz, forró, szinte olvadt.
Az aszfalt csillogott, a fák levelei sem mozdultak, a város mintha lázban égett volna.

Egy kis kávézó előtt megállt egy nő.
Sovány, görnyedt, kopott ruhában és régi tornacipőben.
Az arca fáradt, de a szeme még élt.
Anna Morrisonnak hívták.
Régen tanárnő volt, amíg az élete össze nem omlott: férje meghalt, fiát kórházba vitték, a házat el kellett adnia.
Most utcán élt, menhelyen aludt, és próbált láthatatlan maradni.

De aznap elviselhetetlen volt a hőség.
Ahogy elhaladt egy kávézó mellett, érezte a hideg levegőt és a friss kávé illatát.
Megállt, és halkan megszólította a bejáratnál álló fiatal pincérnőt.

– Elnézést… kaphatnék egy pohár vizet?

A pult mögött Kate Wilson állt, huszonöt éves, szőke, ápolt, kifogástalan egyenruhában.
Végigmérte Annát, és megvetően elmosolyodott.

– Vizet? Mi nem jótékonysági konyha vagyunk.

– Kérem… már órák óta gyalogolok, csak egy kis vizet szeretnék…

Kate hangosan felsóhajtott:
– Kérem, menjen el. Vannak vendégeink. Elveszi az étvágyukat.

A vendégek felnéztek.
Valaki kuncogott.
Anna lehajtotta a fejét.

– Nem kérek pénzt, – mondta halkan.
– Annál inkább, – vágta rá Kate. – Kérem, távozzon.

Anna csendben megfordult és elindult.
A nap tűzött, a város zúgott, ő pedig eltűnt a sarkon.

Eltelt egy hét.

A kávézó zsúfolt volt, a hőség nem enyhült.
Kate a pultnál állt, amikor valaki felhangosította a tévét.
„Friss hírek” – mondta a bemondó.

A képernyőn egy kiégett épület, füst, emberek rohanva.
A hang a háttérből:
„Tegnap este egy hajléktalan nő megmentett egy kisfiút egy égő házból. Ő maga nem élte túl. Szemtanúk szerint gondolkodás nélkül rohant be a tűzbe.”

Kate megdermedt.
A képernyőn feltűnt egy fénykép.
Ismerős arc.
Ugyanaz a tekintet, ugyanaz a tartás.

Anna.

– Istenem… – suttogta Kate.
Egy vendég halkan mondta:
– Ez az a nő, akit múlt héten elzavartál.

Minden összeszorult benne.
Felidézte a hangját, azt a halk „kérem”-et, és a csukódó ajtót.

Másnap már mindenhol terjedt a videó:
Kate térdre borulva sírt a kamera előtt.
– Elzavartam őt egy pohár víz miatt. Ő megmentett egy gyereket.
A kávézó tulajdonosának fiát.

Most a pult mellett egy kis tábla függ:
„Víz — ingyen mindenkinek. Anna Morrison emlékére.”

Like this post? Please share to your friends:
MUNDO