A pap remegő kézzel mutatott az oltár előtti padlóra.
– Ezt a részt tegnap javították meg!
Réka lenézett. A régi deszkák között vékony rés nyílt, amelyből furcsa recsegés hallatszott.
Csillag újra hátralépett, és az orrával finoman meglökte gazdája vállát.
Mintha azt akarta volna, hogy menjen vele.
Márk ingerülten megragadta a ló kantárját.
– Elég ebből! Az egész esküvőnket tönkreteszi!
Csillag kirántotta a fejét, a férfi pedig elveszítette az egyensúlyát.
Az oltár előtt több padlódeszka beszakadt.
A vendégek sikoltozva hátráltak.
A keletkezett nyílás alatt egy régi pince sötét ürege tátongott.
Ha Réka néhány másodperccel korábban továbbmegy, éppen arra a részre lépett volna.
A pap a falhoz támaszkodott.
– Istenem… oda kellett volna állnotok a fogadalomhoz!
A gondnok azonnal kiüríttette a templomot, és értesítette a tűzoltókat.
– Te ezért nem engedtél tovább?
A ló csendesen lehajtotta a fejét.
A szakemberek később megállapították, hogy az oltár előtti fa tartószerkezetet hosszú ideje nedvesség és korhadás gyengítette. A friss javítás csupán elfedte a problémát.
A ló valószínűleg már korábban érzékelhette a padló szokatlan mozgását vagy hangját.
De volt még egy kellemetlen meglepetés.
A templom gondnoka elárulta, hogy Márk személyesen kérte a padló gyors kijavítását néhány nappal az esküvő előtt.
Réka döbbenten fordult a vőlegényéhez.
– Csak azt mondták, néhány deszka meglazult – felelte Márk.
– És ezt miért nem mondtad el nekem?
A férfi zavartan hallgatott.
Végül bevallotta, hogy az esküvőszervező már korábban figyelmeztette a templom állapotára. Ő azonban nem akarta elhalasztani a szertartást, mert attól félt, hogy a vendégek és a családjuk előtt kínos helyzetbe kerülnek.
Réka szeme megtelt könnyel.
– Fontosabb volt neked, hogy minden tökéletesnek látszódjon, mint hogy biztonságban legyünk?
Márk lesütötte a szemét.
– Pontosan ez a baj – mondta Réka. – Hogy nem kérdeztél meg engem.
Az esküvőt aznap nem tartották meg.
A vendégek lassan hazamentek, a díszeket leszedték, a virágokat pedig elvitték a templomból.
Márk napokig próbálta meggyőzni Rékát, hogy csak rosszul döntött, de soha nem akarta veszélybe sodorni.
Réka végül nem szakította meg azonnal a kapcsolatukat.
Időt kért.
Hónapokkal később egy sokkal kisebb esküvőt rendeztek a családi birtok kertjében. Márk addigra megtanulta, hogy a nehéz döntéseket nem hozhatja meg egyedül.
Az oltár helyett egy egyszerű virágkapu várta őket.
Réka megsimogatta a ló homlokát, majd halkan odasúgta:
– Most már mehetek?
Csillag békésen megállt.
Réka elmosolyodott.
Mert néha nem az menti meg az életünket, aki a legszebb ígéreteket teszi.
Hanem az, aki akkor is megpróbál megállítani, amikor mi még nem látjuk a veszélyt.
