Adrián néhány másodpercig mozdulni sem tudott.
A lángoló zsák mellett ugyanis Vanessa térdelt.
A nő kétségbeesetten próbálta elvágni a vastag kötelet egy konyhakéssel.
– Segítsetek már! – kiáltotta a testőröknek.
Adrián magához tért.
– Mit művelsz?! Azonnal állj fel!
Vanessa azonban rá sem nézett.
Az egyik testőr felkapott egy vödör vizet, és a zsákra öntötte. A másik letépte az égő szövetdarabot.
Laura köhögve, reszketve mászott ki a zsákból.
Vanessa a vállára terítette a kabátját.
Adrián döbbenten bámulta őket.
– Megőrültél? Hiszen megbeszéltük, hogy végre együtt lehetünk!
Vanessa lassan felállt.
– Azt beszéltük meg, hogy elválsz. Nem azt, hogy megpróbálod megölni a feleségedet.
A férfi gúnyosan felnevetett.
– Igen – felelte Vanessa. – És életem végéig szégyellni fogom, hogy idáig hagytam fajulni.
Laura ekkor váratlanul megszólalt.
– Vanessa, a telefonom…
A fiatal nő bólintott.
– Már biztonságban van.
Adrián arca megfeszült.
– Miféle telefon?
– Az, amelyiken hónapok óta megőriztem az üzeneteidet.
A férfi egy pillanatig hallgatott, majd a testőrökhöz fordult.
– Vegyétek el tőlük!
De egyikük sem mozdult.
Az idősebb őr lassan levette a fülhallgatóját.
– Uram, ezt nem tesszük meg.
Adrián felháborodva kiabálni kezdett.
Vanessa néhány perccel korábban, amikor Adrián először kimondta, hogy valóban fel akarja gyújtatni Laurát, titokban értesítette a rendőrséget.
A telefonját a kabátja zsebében hagyta, a hívást pedig nem szakította meg.
Az érkező rendőrök azonnal biztonságba helyezték Laurát, és mentőt hívtak hozzá.
Adrián még ekkor is azt állította, hogy csak meg akarta ijeszteni a feleségét.
Csakhogy az egyik testőr végül elmondta, milyen utasításokat kaptak.
A másik pedig átadta a telefonján rögzített felvételt.
Adriánt őrizetbe vették.
Néhány nappal később Vanessa meglátogatta.
– Nem várom, hogy megbocsáss – mondta csendesen. – Én is részese voltam annak, hogy ez a helyzet kialakult.
Laura sokáig nézte.
– Nem tudom, képes leszek-e valaha megbocsátani. De azért hálás vagyok, hogy végül nem hagytál ott.
Vanessa lehajtotta a fejét.
A következő hónapokban megindult a válóper és a büntetőeljárás.
A közös vagyon kérdését immár bíróság vizsgálta. Adrián nem kényszeríthette többé Laurát arra, hogy lemondjon a jogos igényeiről.
Laura pedig lassan új életet kezdett.
Elköltözött a birtokról, visszatért a munkájához, és először tizenkét év után nem kellett attól tartania, milyen hangulatban ér haza a férje.
Egy délután a válóperes ügyvédje megkérdezte tőle:
– Ha Adrián akkor egyszerűen tisztességesen elválik, talán mindezt elkerülhette volna. Mit gondol?
Laura kinézett az ablakon.
– Elveszíthetett volna egy házasságot, és megtarthatta volna az emberségét.
Aztán halkan hozzátette:
Az életemet.
