– A férjed nem először hoz ide valakit – suttogta az ismeretlen.
Lilla lélegzete elakadt.
A sziklák mögül egy ötvenes éveiben járó férfi lépett elő, vastag csizmában, kezében hosszú bottal.
– Ne mozdulj hirtelen! Ezek a kígyók nem üldöznek, ha békén hagyod őket.
A férfi óvatosan megvilágította a talajt, majd egy biztonságos ösvényen a vasajtóhoz vezette a nőt.
Lilla alig tudott járni. A bokája fájt, menyasszonyi ruhája elszakadt.
– Maga kicsoda?
– István vagyok. Régen itt dolgoztam, amikor még bányaként használták ezt a helyet.
Amíg a mentőkre vártak, István egy régi fényképet tett elé.
Lilla elsápadt.
A képen Ádám állt egy másik nő mellett.
– Két éve ez a lány is itt járt vele – mondta a férfi. – Szerencsére akkor még időben megtaláltam.
A nő annak idején feljelentést tett, de bizonyítékok hiányában az ügy nem jutott tovább.
István azóta figyelte a barlang környékét. Az esküvő előtti héten ismét meglátta Ádám autóját, és értesítette a rendőrséget.
Amikor azon az éjszakán újra megjelent a férfi, azonnal utánuk indult.
– Miért pont én?
István egy pillanatig hallgatott.
– Mert gazdag vagy. És ő már régóta tudja, hogyan szerezhetne hozzáférést a pénzedhez.
Közben Ádám visszatért a városi villába.
Nyugodtan lezuhanyozott, majd felhívta Lilla egyik rokonát.
– Szörnyű dolog történt! Lilla eltűnt egy esti kiránduláson!
A férfi még sírást is színlelt.
Hanem két rendőr.
Ádám értetlenül nézett rájuk.
– Mi történt? Megtalálták a feleségemet?
– Igen – felelte az egyikük.
Ekkor Lilla lépett be az ajtón, bokáján kötéssel, arcán néhány horzsolással.
Ádám hátratántorodott.
– Te… hogyan?!
A készülék rögzítette a férfi barlangban kimondott szavait.
A rendőrök közölték vele, hogy őrizetbe veszik, a korábbi ügyet pedig újra megvizsgálják.
Ádám ekkor Lillához fordult.
– Szerettelek! Csak kétségbe voltam esve!
Lilla szemében könnyek csillogtak.
– Én pedig még akkor is hittem benned, amikor lelöktél.
A nyomozás során kiderült, hogy Ádám az esküvő előtt titokban megpróbált hozzáférést szerezni Lilla vállalati számláihoz is.
Ádám sem a házasság révén, sem felesége halálával nem juthatott volna automatikusan a teljes örökséghez.
A terve tehát nemcsak kegyetlen, hanem hiábavaló is volt.
Hónapokkal később Lilla visszatért a hegyekhez, de ezúttal nem egyedül. Istvánnal együtt egy kis emléktáblát helyeztek el a régi bánya bejáratának közelében.
Nem az esküvő emlékére.
Hanem annak a napnak a tiszteletére, amikor Lilla visszakapta az életét.
Mert azon az éjszakán nem a kígyók jelentették számára a legnagyobb veszélyt.
Hanem az az ember, akinek néhány órával korábban örök hűséget fogadott.
