Sokan megdöbbentek, amikor Kőhalmi Zoltán egy személyes hangvételű bejegyzésben tudatta követőivel, hogy lezárult házassága. A humorista ritkán enged betekintést a magánéletébe, ezért a bejelentés különösen nagy visszhangot váltott ki.
Kőhalmi elárulta, hogy áprilisban, huszonkét év házasság után váltak el feleségével. A történet súlyát tovább növeli, hogy kapcsolatuk közel harminc évvel ezelőtt kezdődött, így életük jelentős részét együtt töltötték.
A humorista korábban csak elvétve beszélt a feleségéről, de amikor szóba került a családi életük, mindig szeretettel és jellegzetes humorával mesélt róla. Többször említette, hogy párja rendkívül határozott és gyakorlatias ember, aki szinte minden helyzetet pillanatok alatt kézben tartott.
Egy korábbi interjúban arról beszélt, hogy amikor valamilyen utazási lehetőség adódott, felesége azonnal nekilátott a szervezésnek. Kőhalmi saját bevallása szerint nem volt egyszerű eset, hiszen ha nem ő választotta ki az úti célt, gyakran talált kifogásokat. Azt azonban mindig elismerte, hogy végül mindenhol jól érezte magát.
A válásról szóló közleményében hangsúlyozta, hogy a döntés nem hirtelen született meg, és nem konfliktusok vagy külső személyek miatt jutottak erre az elhatározásra. Kiemelte, hogy a különválás békés körülmények között történt, és továbbra is közösen, összehangoltan nevelik gyermekeiket.
Kőhalmi Zoltán és volt felesége három gyermeket neveltek együtt: Esztert, Pétert és Bálintot. A humorista mindig óvta családját a nyilvánosságtól, ezért a gyerekek életéről csak nagyon ritkán osztott meg részleteket.
Korábban azt is elárulta, hogy a szülői szerepek között egyfajta természetes felosztás alakult ki. Felesége volt a következetesebb és szigorúbb szülő, míg ő inkább a játékos, viccelődő apuka szerepében találta meg magát.
A bejelentés végén azt is egyértelművé tette, hogy nincs szó botrányról vagy szerelmi háromszögről. A kapcsolat lezárása közös döntés eredménye volt, amelyet hosszú mérlegelés előzött meg. A rajongók többsége tisztelettel fogadta a hírt, és sokan példamutatónak nevezték azt a nyugalmat és méltóságot, ahogyan a humorista kezelte ezt az érzékeny élethelyzetet.
