Először azt hittem, rosszul látom a dátumokat.
Megnyitottam az első képet.
A feleségem lehetett rajta tizenkilenc éves.
Ugyanaz a mosoly.
Ugyanazok a szemek.
És ugyanaz a liliom a hátán.
Csakhogy én ismertem a fiatalkori képeit.
Azokon nem volt ott.
Annyira hasonlítottak egymásra, hogy először testvéreknek hittem őket.
Aztán megláttam a fájlok mellé mentett dokumentumokat.
Egy régi örökbefogadási irat másolatát.
Két név szerepelt rajta.
Ikertestvérek.
Ekkor hallottam meg a bejárati ajtót.
– Megjöttem!
Amikor belépett, rögtön meglátta rajtam, hogy tudom.
Nem kérdezte, belenéztem-e.
Csak leült.
– Van egy ikertestvéred? – kérdeztem.
Hosszú csend következett.
– Igen.
Aztán elmondta azt, amit tizenöt év alatt egyszer sem.
Egészen néhány hónappal korábban.
Az elvonulás sem egyszerű elvonulás volt.
Ott találkoztak először.
– Akkor miért viselkedsz úgy, mintha nem emlékeznél a saját életedre?
Erre sírni kezdett.
Nem a nő ült előttem, akitől tartottam.
Nem cserélte le senki a feleségemet.
Az ikertestvére elmondta, hogy gyerekkoruk előtt rövid ideig ugyanabban a nevelőcsaládban éltek. Innen származott a régi becenév is.
A liliom pedig nem születési jegy volt.
A hétvégén készíttetett apró tetoválás.
Pontosan olyat, amilyen a testvérének évtizedek óta volt.
– Miért hazudtál róla?
– Mert amikor megláttad, bepánikoltam. Tudtam, hogy utána kérdezni fogsz mindenről.
A furcsa viselkedésének is egyszerűbb, de fájdalmas oka volt.
Egyetlen hétvége alatt próbálta feldolgozni, hogy létezik valaki, aki ugyanazzal az arccal nőtt fel, mégis teljesen más életet kapott.
– Féltem elmondani neked – mondta. – Mert szégyelltem, hogy ennyi év után sem tudom, melyik családhoz tartozom igazán.
Leültem mellé.
– Ahhoz, amelyiket választottál.
Másnap megmutatta a valódi liliomot is.
A testvére hátán.
Néhány héttel később személyesen is találkoztunk vele.
Két nő ült egymással szemben, akiknek ugyanaz volt az arcuk, de szinte semmi más.
És én végre megértettem, miért tért haza azon a vasárnapon úgy, mintha valami megváltozott volna benne.
Nem azért, mert más ember jött haza.
Hanem mert a feleségem negyvenévesen hirtelen megtalálta életének azt a felét, amelyről addig csak azt tudta, hogy hiányzik.
