Az idős gazda bemászott a karámba.
– Fordítsátok oldalra! – szólt rá a munkásokra.
Az árverésvezető értetlenül nézett rá.
– Miért?
A férfi a ló bal oldalára mutatott.
A régi, hosszú heg alig látszott a piszkos szőr alatt.
– Ismerem ezt a sérülést.
Az öregember lehajtotta a fejét.
Kiderült, hogy tizenegy évvel korábban ugyanazon a vidéken hatalmas vihar tört ki.
Az öregember akkor még egy kis gazdaságban élt a feleségével és a lányával.
Ez a fehér ló az övék volt.
Egy éjszaka villám csapott az istálló közelébe, a kerítés pedig leszakadt.
A férfi lánya kint rekedt.
A ló megijedt, de nem menekült el.
Visszafordult érte.
– Ezért van ott a heg – mondta az idős gazda.
Valaki a tömegből megkérdezte:
– Akkor hogyan került ide?
Az öregember válaszolt.
Évekkel később a felesége megbetegedett.
A kezelésekért mindent eladott.
A földet.
A gépeket.
Végül a lovat is.
– Azt hittem, jó helyre kerül – mondta. – Megígérték.
Soha többé nem látta.
Közben a feleségét is elveszítette, a lánya pedig messzre költözött.
Aznap reggel csak azért jött az árverésre, mert alkalmi munkát keresett.
Aztán meghallotta a ló nyerítését.
– Már abból felismertem – mondta.
A ló az elmúlt években többször gazdát cserélt. Amikor megöregedett és már nem tudott úgy dolgozni, továbbadták.
Újra és újra.
Végül tíz dolláros kezdőárral került eléjük.
Az egyik férfi, aki néhány perce még a leghangosabban nevetett, most elővette a pénztárcáját.
– Adok magának ötszázat. Vegyen neki takarmányt.
Az öregember megrázta a fejét.
– Nem ezért vettem meg.
Valaki állatorvost hívott.
Az árverésvezető pedig visszatolta az öreg elé a tíz dollárt.
– Ezt tartsa meg.
Aznap délután az állatorvos megvizsgálta a lovat.
Nem ígért csodát.
Az állat idős volt, legyengült, és hosszú gondozás várt rá.
De nem volt reménytelen állapotban.
Az öreg minden reggel kiment hozzá.
Nem azért, hogy dolgoztassa.
Csak leült mellé.
Egy nap ugyanaz az árverésvezető is meglátogatta őket.
A fehér ló lassan odasétált az öreghez, aki elővett a zsebéből egy almát.
– Még mindig megérte az a tíz dollár? – kérdezte a férfi.
Az öreg elmosolyodott.
– Mit?
Megsimogatta a ló homlokát.
– Aznap nem én mentettem meg őt tíz dollárért.
Ránézett az állatra, amely tizenegy év után is felismerte.
– Ő adott vissza nekem valakit, akiről azt hittem, már soha nem látom viszont: a régi önmagamat.
