A konyhaablak mögött egy apró, narancssárga fény villant fel.
Réka először azt hitte, a délutáni nap tükröződik az üvegen.
De az ég borult volt.
A következő pillanatban újra meghallotta a kattogást.
És ekkor felismerte a szagot.
Gáz.
A férjével néhány nappal korábban beszéltek arról, hogy a régi gáztűzhely egyik égője nehezen működik.
Réka azonnal megértette, hogy valami komoly baj történhetett.
Nem kapcsolt fel semmilyen villanyt.
Hátrált a teraszról, majd a macskát magához hívva a kertkapu felé indult.
Csak akkor vette elő a telefonját, amikor már biztonságos távolságban volt a háztól.
Felhívta a segélyhívót.
– Várandós vagyok, és attól tartok, gázszivárgás van a házamban!
A diszpécser arra kérte, maradjon távol az épülettől, és figyelmeztesse a közelben tartózkodókat.
Réka átszólt a szomszédasszonynak.
Mázli közben a nő lábához bújt.
Mintha csak most nyugodott volna meg.
Hamarosan megérkeztek a tűzoltók és a gázszolgáltató szakemberei.
Biztosították a környéket, elzárták a gázellátást, majd megfelelő felszereléssel megvizsgálták az épületet.
A konyhában jelentős gázkoncentrációt mértek.
A szakemberek szerint a régi tűzhely egyik csatlakozásánál szivárgás keletkezett.
A furcsa kattogást pedig egy meghibásodott konyhai készülék adta.
– Nagyon jól tette, hogy nem ment be. Ilyen helyzetben már egyetlen szikra is rendkívül veszélyes lehet.
Réka elsápadt.
Eszébe jutott, hogy néhány perccel korábban még a kilincsen tartotta a kezét.
Ha Mázli nem akadályozza meg…
Be sem merte fejezni a gondolatot.
A férje, András, nem sokkal később érkezett haza.
Amikor meglátta a ház előtt álló tűzoltóautót, rémülten rohant a feleségéhez.
A nő sírva ölelte át.
– Jól vagyunk. De Mázli nélkül lehet, hogy nem lennénk.
András értetlenül nézett rá.
Réka elmesélte, hogyan próbálta a macska mindenáron távol tartani a bejárattól.
A férfi letérdelt a kandúr mellé.
Mázli elégedetten dörgölőzött a kezéhez, mintha semmi különös nem történt volna.
– Te kis csavargó – suttogta András. – Ma nagyon nagy szolgálatot tettél nekünk.
A szakemberek csak a hiba kijavítása és a szükséges ellenőrzések után engedték vissza őket az otthonukba.
Réka pedig egyetlen dolgot sem felejtett el.
A macska kétségbeesett nyávogását.
A kardigánjába kapaszkodó apró karmokat.
És azt, ahogy Mázli újra meg újra elállta az útját.
Néhány hónappal később megszületett a kisfiuk.
Amikor hazavitték a babát, Mázli óvatosan megszagolta a hordozót, majd letelepedett mellé a szőnyegre.
– Látod, András? Már megint őrködik.
A férje átölelte.
– Reméljük, ezúttal csak kíváncsiságból.
A kandúr halkan dorombolt.
Réka soha nem tudhatta biztosan, pontosan mit érzékelt aznap az állat.
Talán a szokatlan szagot.
Talán a házból érkező hangokat.
És néha egy ilyen apró késlekedés is elegendő ahhoz, hogy egy egész család élete megváltozzon.
