A pajta ajtajában egy másik farkas állt.
Sokkal nagyobb volt, mint az, amelyiket Bence kimentette a patakból.
A szürke bundájú állat mozdulatlanul figyelte a fiút.
Bence érezte, hogy a szíve szinte ki akar ugrani a mellkasából.
Lassan hátrált.
De ekkor a pajtában álló fiatal farkas halkan nyüszíteni kezdett.
A nagyobb állat azonnal felé fordította a fejét.
Bence ekkor értette meg.
Hanem egy fiatal farkast, amelyet valószínűleg a családja keresett.
A fiú megpróbált oldalra lépni, hogy ne álljon a két állat közé.
Csakhogy a lába hozzáért a földön heverő fémtálhoz.
A tál hangos csörömpöléssel végiggurult a pajta padlóján.
A nagyobb farkas összerezzent.
Aztán mély morgás tört fel a torkából.
Bence megdermedt.
Most azonban már késő volt ezen gondolkodni.
A fiú mozdulatlanul állt.
A nagyobb farkas néhány lépést tett előre.
A fiatal állat ekkor elindult felé.
Egy pillanatra úgy tűnt, mindketten Bencét veszik célba.
De a fiatal farkas elhaladt mellette, és odament a nagyobbikhoz.
A két állat összeszagolt.
Bence ekkor lassan kifújta a levegőt.
Mégsem mert megmozdulni.
A következő pillanatban a nagyobb farkas felkapta a fejét.
Odakintről emberi léptek hallatszottak.
– Bence! Itt vagy?!
A fiú felismerte a nagyapja hangját.
– Nagypapa! Ne gyere be!
– Mi történt?
– Farkasok vannak a pajtában!
Néhány másodpercig csend volt.
– Akkor ne mozdulj hirtelen! – válaszolta a nagyapja. – Maradj nyugodt!
Bence remegő hangon elmagyarázta, hogyan mentette ki az állatot.
A nagyapja azonnal felhívta a helyi természetvédelmi szakembereket.
Közben a két farkas lassan a nyitott ajtó felé indult.
A nagyobb állat lépett ki először.
A fiatal néhány másodpercig még a pajtában állt.
Hátrafordította a fejét.
Egy pillanatra Bencére nézett.
Aztán követte a másikat az udvaron át az erdő felé.
A fiú csak akkor mert leülni, amikor mindkét állat eltűnt a fák között.
A térde annyira remegett, hogy alig tudott megállni.
– Jól vagy?
Bence bólintott.
– Azt hittem, kutya.
Az idős férfi átölelte.
– Segíteni akartál. De nagyon veszélyes helyzetbe kerültél.
Nem sokkal később megérkezett két természetvédelmi szakember.
Meghallgatták Bence történetét, és megvizsgálták a patak környékét.
A nagyobb állat pedig valószínűleg a nyomát követve jutott el a gazdaságig.
– Nagy szerencséd volt – mondta az egyik szakember. – A vadállatok viselkedése kiszámíthatatlan. Legközelebb azonnal hívj felnőttet és szakembereket, és maradj biztonságos távolságban.
Bence komolyan bólintott.
Aznap este alig tudott elaludni.
Újra és újra maga előtt látta a pajta ajtajában álló hatalmas farkast.
A sárga szemeket.
A morgást.
Néhány nappal később a nagyapjával ismét elsétáltak a patakhoz.
A fiú megállt azon a helyen, ahol a mentés történt.
A túlparton, a fák között valami megmozdult.
Két szürke alak suhant át a bokrok mögött.
Bence nem tudhatta biztosan, ugyanazokat a farkasokat látta-e.
De elmosolyodott.
– Remélem, most már biztonságban vannak.
– Én pedig azt remélem, te is megtanultad, hogy a bátorsághoz óvatosság is kell.
Bence bólintott.
Mert azon a napon nemcsak egy vadállat életének megmentését élte át.
Azt is megtanulta, hogy a természetben néha éppen az jelenti a legnagyobb tiszteletet, ha hagyjuk az állatokat visszatérni oda, ahová tartoznak.
