A hang újra megszólalt a zsákból.
– Viktor! Azonnal állítsd le!
A férfi felugrott a székéből.
– Mi folyik itt?!
A három alkalmazott egymásra nézett.
Az egyikük gyorsan leállította a csörlőt.
A zsák mozdulatlanul lógott a kifutó fölött.
– Húzzátok vissza! – ordította Viktor.
Amikor a zsák ismét a biztonságos terasz fölé került, az egyik alkalmazott kinyitotta.
Viktor hátrahőkölt.
Nem Júlia volt benne.
Hanem a birtok intézője, egy ötvenes éveiben járó férfi, akit Viktor már húsz éve ismert.
– Te?! – kiáltotta. – Mit keresel ott?!
Az intéző kimászott a zsákból, és dühösen a vállalkozóra nézett.
– Pontosan azt akartam látni, meddig vagy képes elmenni.
– Hol van a feleségem?
– Biztonságban.
Ekkor a terasz túlsó végén kinyílt egy ajtó.
Júlia lépett ki rajta.
Mellette két rendőr és egy civil ruhás nyomozó állt.
Viktor szeretője azonnal felpattant.
– Én erről semmit sem tudtam!
– Kérem, mindenki maradjon a helyén.
Júlia remegő hangon megszólalt.
– Azt hitted, soha nem fogom megtudni, mire készülsz?
Viktor nem válaszolt.
A nő elmondta, hogy napokkal korábban véletlenül meghallotta, amint a férje az egyik alkalmazottnak arról beszélt, hogyan akarja eltüntetni őt.
Először azt hitte, rosszul értette.
De amikor az intéző is figyelmeztette, már nem volt kétsége.
A rendőrök segítségével úgy szervezték meg az estét, hogy Júlia egyetlen pillanatra se kerüljön a kifutó közelébe.
Az intéző önként vállalta, hogy a lezárt zsákban helyezkedik el a biztonságos terasz fölött, miközben a hatóságok végig ellenőrzés alatt tartották a helyzetet.
A medvékhez senki sem került közel.
A nyomozók pedig rögzítették Viktor utasításait.
– Ez az egész csak félreértés! – kiáltotta a vállalkozó.
A nyomozó ránézett.
– A felvételeken világosan hallható, mit rendelt el.
– Júlia, beszéljük meg!
A nő hátrált.
– Tizenhárom évig bíztam benned. Te pedig azért akartál megszabadulni tőlem, mert nem engedtem eladni az örökségemet.
A férfi ekkor a szeretőjéhez fordult.
– Mondd meg nekik, hogy nem így volt!
De a fiatal nő csak a fejét rázta.
– Azt mondtad, el fogsz válni. Nem azt, hogy ezt tervezed.
A birtokon ezután hosszú vizsgálat kezdődött.
Kiderült, hogy a vállalkozó korábban több alkalommal is a felesége nevében intézett pénzügyeket, és olyan iratokat készíttetett elő, amelyekről Júlia nem tudott.
A nő ügyvédhez fordult, és kezdeményezte a vagyonával kapcsolatos összes ügylet felülvizsgálatát.
Az örökölt erdő eladását leállították.
Néhány hónappal később Júlia elköltözött a birtokról.
Egy kisebb házat bérelt egy csendes faluban, nem messze attól az erdőtől, amelyet az édesapja hagyott rá.
Egy délután az intéző meglátogatta.
Júlia kinézett az ablakon.
– Nem. Csak azt bánom, hogy ilyen sokáig nem mertem megkérdezni, mi történik a saját tulajdonommal.
A férfi bólintott.
– Az édesapád büszke lenne rád.
Júlia elmosolyodott.
Aznap este hosszú idő után először nyugodtan aludt.
Nem kellett attól tartania, hogy valaki titokban dönt a jövőjéről.
Mert azon az estén a hatalmas birtokon nem a vadállatok bizonyultak a legveszélyesebbnek.
Hanem az az ember, akiben egykor a legjobban megbízott.
