Amikor a Hudson Egyetem régészei megkapták a műholdas adatokat, eleinte nem értették, mit látnak. A hegy gyomrában, húsz méter mélyen egy üreg jelent meg — szinte tökéletesen gömb alakú, omlásnyom nélkül. Laura Mason doktornő vezetésével expedíció indult a helyszínre. A terület elhagyatott volt — meredek lejtők, omladék, a helyiek messze elkerülték. Úgy hívták: „A hegy torka”, mert ott „a föld lélegzik”.
A radar megerősítette: az üreg valódi.
Amikor ásni kezdtek, agyagrétegek alatt szabályos kőfalat találtak — kézzel rakott köveket, hézagmentesen illesztve.
— Nézd meg ezeket a köveket, — mondta Laura. — Tökéletesen illenek.
— Milyen régiek lehetnek?
— Előzetes becslés szerint… tizenkétezer évesek.
A csend beszédes volt. Akkoriban nem léteztek ilyen eszközök.
Az első éjjel
Bent a levegő hideg és fémes szagú volt.
A barlang lefelé vezetett, keskeny, szabályos járatként. A falak mintha megolvadtak volna, elnyelték a fényt.
A falban üres fülkék, a detektorok gyenge impulzusokat fogtak — mintha valami rejtve lenne mögöttük. Csontokat nem találtak. A padlón hosszú karcolások — mintha valami nehezet húztak volna végig.
A szenzorok stabil adatokat mutattak, csak a régi barométer tűje rezgett — mintha a levegő mozogna.
A második nap
A technikus, David, észrevette:
— A nyomás ciklikusan változik, — mondta. — Olyan, mint… légzés.
Éjszaka a jelek erősödtek.
A hőmérséklet két fokkal nőtt, és alacsony, ritmikus zajt rögzítettek — mint egy pulzus.
A geofizikus vízmozgásra gyanakodott, de Laura tudta, hogy a környéken nincs víz.
A harmadik nap
Mark és Helen lementek, hogy ellenőrizzék az eszközöket.
Húsz percig hallották őket.
— Minden rendben… várj, hallasz valamit? — aztán csend.
Egy perc múlva a rádión nehéz, lassú lélegzés hallatszott.
Amikor leértek, minden műszer tönkrement. Csak egy hangfelvétel maradt.
Rajta: távoli fémes csengés, mély, ritmikus dübörgés — és Mark suttogása:
„Ez nem üresség. Ez… lélegzik.”
Egy nappal később a bejárat beomlott.
Az elemzés ismeretlen frekvenciát mutatott — tökéletes ritmusban.
Laura később csak ennyit mondott:
„Lehet, hogy nem mi nyitottuk ki a barlangot.
Talán mi ébresztettük fel azt, ami alattunk aludt.”
