Vivien hátratántorodott.
– Petra… ő még él!
A jéggel borított tartály mögött Nóra ujjai gyengén megmozdultak.
A két lány dermedten nézte egymást.
Ekkor a pilóta ismét rájuk kiáltott:
– Mit csinálnak a rakománnyal? Azonnal húzódjanak hátra!
A fedélzeten tartózkodó rakománykezelő már korábban gyanút fogott. A szállítmány nem szerepelt megfelelően a papírokon, és a lányok feltűnően idegesen viselkedtek.
Amikor meglátta a tartály belsejében a mozdulatot, azonnal értesítette a pilótát.
Petra pánikba esett.
– Nem engedhetjük, hogy megtalálják!
Vivien azonban megragadta a karját.
– Elég! Már így is majdnem megöltük!
A rakománykezelő közéjük lépett, és rádión sürgős orvosi segítséget kért.
A helikopter percekkel később leszállt egy parti mentőállomás közelében.
A mentőcsapat azonnal megkezdte Nóra kiszabadítását és ellátását.
– Súlyos kihűlés! Azonnal kórházba kell vinnünk!
Nóra állapota kritikus volt.
Órákon át küzdöttek az életéért.
Közben a rendőrség őrizetbe vette Petrát és Vivient.
A két sportoló először azt állította, hogy szörnyű baleset történt.
Ám az edzőközpont biztonsági kamerái egészen mást mutattak.
A felvételeken látszott, ahogy Nóra belép a regenerációs helyiségbe, majd a két lány bezárja mögötte az ajtót.
– Csak azt akartuk, hogy ne versenyezhessen! Nem gondoltam, hogy idáig fajul!
Három nappal később Nóra magához tért a kórházban.
Az édesanyja ott ült mellette.
– Anya… mi történt velem?
Az asszony könnyek között megszorította a kezét.
– Megmentettek, kislányom.
A következő hetek hosszú felépüléssel teltek.
Az orvosok azonban óvatosan biztatták.
Hónapokkal később ismét beléphetett egy uszodába.
Amikor először megérintette a medence vizét, könnyek szöktek a szemébe.
Az edzője mellé lépett.
– Nem kell ma úsznod. Az is elég, hogy itt vagy.
Nóra azonban lassan beereszkedett a vízbe.
Egyetlen hosszt úszott.
Petra és Vivien ellen súlyos bűncselekmények miatt indult eljárás, sportolói pályafutásukat pedig felfüggesztették.
Nóra többé nem akart találkozni velük.
Egy későbbi interjúban mindössze ennyit mondott:
– Azt hitték, ha eltüntetnek, azzal győzhetnek. De a valódi győzelem nem arról szól, hogy másokat legyőzünk. Hanem arról, hogy képesek vagyunk újra felállni, amikor valaki mindent el akar venni tőlünk.
És amikor hónapokkal később ismét rajtkőre állt, a közönség hosszú tapssal fogadta.
Ezúttal nem az számított, milyen helyezést ér el.
Hanem az, hogy egyáltalán ott lehetett.
