A kutya néhány lépés után visszanézett.
A nő mozdulatlanul állt.
Nyolc hónapja senki sem tudta, hol van a húga.
A rendőrség kereste. A család plakátokat ragasztott ki. Átnézték a pályaudvarokat, kórházakat, ismerősök címeit.
Semmi.
Most pedig ott volt előtte az a kék virág.
Gyerekkoruk óta ezt rajzolták egymás születésnapi lapjaira.
A nő elővette a borítékból a fényképet.
Mellette egy piros postaláda.
A hátoldalon csak egy dátum szerepelt.
Három nappal korábbi.
– Várj! – kiáltott a kutya után.
Az állat futni kezdett.
A nő követte.
Nem egy sötét erdőbe vagy elhagyott gyárba vezette. Néhány utcával később egy régi lakónegyedhez értek, ahol kis házak sorakoztak egymás mellett.
Ugyanaz a kapu.
Ugyanaz a piros postaláda.
A nő szíve vadul vert.
Már tárcsázta volna a rendőrséget, amikor az ajtó kinyílt.
Egy középkorú férfi lépett ki.
– Maga kicsoda? – kérdezte a nő.
A férfi először őt nézte, aztán a kutyát.
Kiderült, hogy három nappal korábban egy fiatal nő jelent meg a környéken zavartan, iratok és telefon nélkül. Egy közeli buszmegállóban lett rosszul. A férfi és a felesége segítettek neki, majd kórházba vitték.
A nő szinte nem kapott levegőt.
– Hogy hívták?
A férfi kimondta a húga nevét.
A világ egy pillanatra megállt.
A történet azonban nem úgy alakult, ahogy a nő hónapokon át rettegett tőle.
A húga életben volt.
Amikor állapota javulni kezdett, egyetlen biztos emléke volt.
A nővére.
És a kék virág.
A kutya a környéken élt, rendszeresen megjelent a háznál, és különösen ragaszkodott hozzá. A húg játékosan többször is megpróbálta vele elhozatni a borítékot a közeli megállóhoz, ahol emlékei szerint a nővére munka után gyakran átszállt.
Senki nem hitte, hogy működni fog.
Mégis működött.
A nő még aznap eljutott a kórházba.
Aztán felemelte a kezét.
Egy kék virág volt golyóstollal a csuklójára rajzolva.
– Tudtam, hogy felismered – suttogta.
A nő odarohant hozzá.
Később, amikor már mindketten sírtak és nevettek egyszerre, valaki megkaparta az ajtót.
A kutya állt odakint.
– És vele mi lesz? – kérdezte a húga.
– Szerintem ő már eldöntötte.
Aznap este hárman mentek haza.
És a fehér borítékot a nő soha nem dobta ki.
Mert néha a legfontosabb üzenetek nem telefonon érkeznek.
Hanem négy sáros mancson.
