A tenger morajlott, mintha lélegezne. A levegő sűrű volt, nehéz, vas és só illatával telt meg. Emma a nedves homokon lépkedett, kabátja alá szorítva a fényképezőgépet. A szél oldalról csapta, a hullámok a cipőjét nyalták, az ég pedig túl alacsonynak tűnt — mintha rá akarna nehezedni.
Tudta, hogy tíz percen belül kitör a vihar. És épp ez vonzotta.
A tökéletes kép nem békében születik, — mondta egykor az apja. Ő is fotós volt, mindig oda ment, ahol mások féltek.
Emma megszorította a gép szíját, mintha az apja kezét fogná.
Az eső hirtelen csapott le. Először néhány csepp, aztán vízfal. A szél letépte a kapucniját, haja az arcára tapadt. Alig látott valamit, de tudta: el kell érnie a móló végét. Ott, ahol a világítótorony áll — fehéren, makacsul, a vihar szívében.
Minden lépés küzdelem volt. Az ujjai elgémberedtek, az objektívre vízcseppek tapadtak. A kabátujjával törölte — hiába, de elszántan.
— Csak egy kép, — suttogta. — Egy, érte.
Katt. Villanás. A villám kettévágta az eget, egy pillanatra minden kifehéredett.
Egy hullám eltalálta, a földre döntötte. A térde fájdalmasan megütődött, a kamera a betonhoz csapódott.
De felállt — mintha a teste nem is őt hallgatná, hanem valami mélyebbről jövő parancsot: még egyszer.
És újra megnyomta az exponálót. Vakon, a sötétbe.
Amikor véget ért, az ég szürkévé vált, fáradttá. A tenger elcsendesedett, a hab lassan a partra gördült. Emma elérte az autót, csuromvizesen. Az utastér sós és műanyag illatú volt. Bekapcsolta a kamerát.
A kijelző felvillant. Az első kép — fehér folt. A második — sötétség, elmosódott horizont.
A harmadik… semmit sem mutatott. Se világítótornyot, se tengert. Csak egy visszatükröződést — az arcát az objektívben, amit eltorzított egy vízcsepp.
Fény, szemek, lehelet az üvegen.
Megdermedt. Csend lett.
Ez nem a viharról készült fotó volt.
Hanem arról, aki átment rajta.
Emma kinézett az ablakon — a tengerre, ami ismét nyugodt volt, mintha semmi sem történt volna.
— Köszönöm, — mondta halkan, nem a tengernek — annak mindegy volt — hanem magának.
Mert ezúttal a kép tökéletes lett. Csak nem az, amit tervezett.
