A fiatal férfi magabiztos mosollyal lépett az asztalhoz.
Megpuszilta a nőt.
Aztán észrevette a gömbölyödő hasat.
Megdermedt.
– Ez… ez komoly?
A nő lassan bólintott.
– Igen.
Néhány másodpercig teljes csend volt.
Arra számított, hogy a férfi átöleli a menyasszonyát.
Hogy örülni fog.
Hogy boldog lesz.
De egészen más történt.
A mosoly eltűnt az arcáról.
– Most? Ennyi idősen?
A nő nem válaszolt.
A volt férj nyugodtan hátradőlt.
Most kezdődött az a lecke, amit a nő meg akart mutatni.
A fiatal férfi idegesen fel-alá kezdte tördelni a kezét.
– És… mi lesz az utazással?
– Milyen utazással? – kérdezte a nő.
– A Maldív-szigetekkel… meg az új lakással… meg a sportkocsival…
A nő csendben nézte.
– Hát… egy gyerek rengeteg pénz. Biztos újra kell gondolnunk mindent.
A volt férj ekkor először szólalt meg.
– Azt hittem, te szerettél volna ennyire gyereket.
A fiatal férfi zavartan nevetett.
– Persze… csak… nem így.
– Hogy érted?
– Hát… most már más lesz az élet.
Egyetlen gombot nyomott meg.
A felvétel végig rögzítette a beszélgetést.
– Ezt miért csinálod? – kérdezte a férfi.
– Azért, mert heteken át azt mondtad, hogy ha igazán szeretlek, szülnöm kell neked egy gyereket.
– Én csak…
– Most pedig, amikor azt hiszed, hogy tényleg megtörtént, már csak az autó, a nyaralás és a pénz érdekel.
A férfi arca teljesen elsápadt.
Levette a kabátját.
Majd egyetlen mozdulattal kiemelte a ruhája alól a szilikon pocakot.
Az egész étterem döbbenten nézte.
– Ez nem terhesség volt.
– Hanem az utolsó esélyed.
A fiatal férfi csak állt.
Nem talált szavakat.
– Most már biztos vagyok benne, hogy nem engem szerettél.
Hanem azt az életet, amit mellettem elképzeltél.
A volt férj felállt.
Nem gúnyolódott.
Nem nevetett.
Csak kinyitotta az ajtót a nő előtt.
Kifelé menet a nő halkan megszólalt.
– Köszönöm.
– Mit?
– Hogy ma is mellettem álltál, amikor igazán szükségem volt valakire.
A férfi elmosolyodott.
– Ezt huszonöt év házasság után még mindig tudom.
Nem fogták meg egymás kezét.
Nem csókolóztak meg.
Csak egymás mellett sétáltak az esti utcán.
