A városban mindenki tudta, ki az a Marta. Ritkán hagyta el a kis téglaházát, de amikor mégis megtette, mindenki utána fordult. Több mint 300 kilogrammos súlyával a környék legnehezebb nőjeként ismerték — és a pletykák mindenhová követték. Egyesek azt suttogták, hogy lusta. Mások azt mondták, csak házhoz szállított ételeket eszik. Kevesen érdeklődtek az élete iránt, és még kevesebben próbálták megérteni.
Marta évekig kerülte a kórházakat. Félt a tekintetektől, az ítélkezéstől, a vizsgálatoktól, amelyek mindig ugyanazzal a mondattal végződtek: „Le kell fogynia, különben nem fog sokáig élni.” De egy téli reggelen, miután összeesett a nappalijában, nem volt választása. A mentősök betörték az ajtót, és óvatosan elszállították a kórházba.
Amikor az orvosok később visszatértek, hogy ellenőrizzék a házát, és csak rendetlenségre és gyorsételes csomagokra számítottak, úgy döntöttek, körülnéznek. És akkor jött a felfedezés.
Marta ágya alatt, régi fadobozokba rejtve, több száz gondosan lezárt borítékot és jegyzetfüzetet találtak. A dolgozók egyesével húzták elő őket, abban a hitben, hogy elmaradt számlákat vagy felhalmozott kacatot fognak találni. De amikor kinyitották, remegni kezdett a kezük. Belül oldalról oldalra kézzel írt orvosi jegyzeteket, vázlatokat és megfigyeléseket találtak — évek részletes tanulmányait a táplálkozásról, a testmozgásról és a pszichológiáról.
Marta egész életét saját teste tanulmányozásával töltötte, olyan feljegyzéseket készítve, amelyeket senki más nem látott. Vérnyomásnaplók, ételkísérletek, napi tünetek, érzelmi kiváltók — mind gondosan dokumentálva. Saját elméleteket is írt az anyagcseréről és a stresszről, rajzokkal kiegészítve, amelyek akár egy orvosi tankönyvben is megállták volna a helyüket.
Az orvosok szóhoz sem jutottak. Feljegyzései olyan felismeréseket tartalmaztak, amelyek megegyeztek a modern kutatásokkal, némelyik pedig megelőzte a korát. Súlya ellenére Marta nem volt tudatlan vagy hanyag — csendben harcolt azért, hogy megértse önmagát, és mindent leírt, amire az orvostudomány nem adott választ.
Végül a kórház nemcsak a testét kezelte. Megőrizték a jegyzeteit és tanulmányozni kezdték őket, amikor rájöttek, hogy Marta rejtett munkája segíthet az elhízással küzdő embereknek világszerte.
Ami mindenkit a legjobban megdöbbentett, az nem a súlya volt — hanem az a ragyogás, fegyelem és kitartás, amit titokban az ágya alatt rejtett el, várva, hogy egyszer felfedezzék.
