A szomszédom olyan gyorsan fordult meg, hogy majdnem megbotlott a köntösében.
– Mit keresel még itt?!
A fiatal férfi letette a hengert.
– A pénzemet.
Aztán rám nézett.
– Maga a rózsaszín autó tulajdonosa?
Éreztem, hogy összeszorul a gyomrom.
A fiú elmondta, hogy alkalmi festési munkákat vállal a környéken. Két nappal korábban a szomszédom kereste meg.
Kétszáz dollárt ígért előre, és ugyanennyit utána.
– Te beteg vagy! – fordultam a szomszédomhoz.
– Hazudik! – vágta rá.
A fiú elővette a telefonját.
Ott voltak az üzenetek.
A címem.
Az autóm leírása.
És egy mondat:
„Az ablakokat is. Azt akarom, hogy reggel sokkot kapjon.”
A szomszédom arca elsápadt.
De még mindig volt egy kérdés.
– Akkor miért fehér az ő autója?
A fiú lehajtotta a fejét.
Kiderült, hogy a szomszédom a munka után nem fizette ki a megígért második összeget.
A férfi dühében visszajött.
És ugyanazzal az ostoba módszerrel akart „leckét adni” neki.
– Szóval te festetted le az ő autóját?
– Igen.
– És azt gondoltad, ez jó ötlet?
– Már nem.
Majdnem nevettem, de nem tettem.
Én viszont elővettem a telefonomat.
– Most újra felhívom a rendőrséget.
A szomszédom azonnal megváltozott.
– Ne csináljunk ebből nagy ügyet. Kifizetem a takarítást.
– Tegnap, amikor az én autómról volt szó, még nem gondoltad nagy ügynek.
A rendőrök ezúttal már nem csak egy gyanút kaptak.
Megvoltak az üzenetek, a fizetés nyoma és az ember, aki beismerte, hogy ő festette le az autómat.
Később mindkét autót szakemberrel kellett megtisztíttatni.
Az enyém szerencsére maradandó károsodás nélkül megúszta.
A szomszédom pedig néhány héten belül sokkal csendesebb lett.
Nem tűntek el többé tárgyak a kertemből.
A kukáim reggelente ott maradtak, ahová este tettem őket.
És érdekes módon a kutyája is megtanult a saját udvarában maradni.
Egyszer később összefutottunk a postaládáknál.
Majd rám.
Egyikünk sem mondott semmit.
Nem kellett.
Mert végül nem én festettem fehérre az autóját.
Nem én álltam bosszút.
Ő egyszerűen olyan embert választott a saját kis bosszújához, aki pontosan ugyanúgy gondolkodott, mint ő.
És ennél találóbb leckét én sem tudtam volna kitalálni.
