Mindenki az idős férfira nézett.
– Hol látta?
– A megállónál – mondta. – Egy kislány állt ott az apjával. Pont ilyen piros szalag volt a hajában.
A sofőr azonnal elővette a telefonját.
Közben a kutya újra ugatott, majd eltűnt a magas fűben.
Két utas óvatosan utánaindult.
Alig harminc méterre jutottak az úttól, amikor meghallották.
– Segítség!
Egy férfi kiabált.
A fű mögött egy keskeny vízelvezető árok húzódott. Az alján egy férfi ült sáros ruhában, egyik kezével a bokáját fogva.
Mellette ott sírt egy hat év körüli kislány.
Amikor meglátta a kutyát, azonnal átölelte.
– Megtaláltál valakit!
A történet lassan összeállt.
Apa és lánya kora reggel indultak gyalog a közeli megállóhoz. A kislány ragaszkodott hozzá, hogy a kutyájuk is velük jöjjön egy darabon.
A bokája úgy megsérült, hogy nem tudott felmászni.
Telefonja az eséskor kiesett a zsebéből és összetört.
A kislány nem merte egyedül otthagyni.
Az apa végül levette lánya egyik piros hajszalagját.
Rákötötte a kutya nyakörvére.
– Menj az úthoz! Keress valakit!
A kutya először elszaladt.
De nem így történt.
Az állat kijutott az országútra, és amikor meglátta a közeledő buszt, futni kezdett mellette.
Nem tudta, hogyan kell segítséget kérni.
Csak azt tudta, hogy az embereknek meg kell állniuk.
A mentők hamarosan megérkeztek.
Az apa sérülése fájdalmas volt, de nem életveszélyes. A kislánynak néhány karcoláson kívül semmi baja nem esett.
Amikor a hordágyat az út felé vitték, a kutya végig mellettük sétált.
– Honnan tudta, mit kell csinálnia?
Az apa elmosolyodott.
– Nem tudta.
Mindenki értetlenül nézett rá.
– Csak azt tudta, hogy bajban vagyunk. A többit kitalálta.
A kislány ekkor észrevette a nyakörvön lógó piros szalagot.
Levette, majd visszakötötte a hajába.
De attól a reggeltől kezdve egyiket sem nézte egyszerűen kóbor állatnak.
Mert aznap egy kutya nem tudott telefonálni, segítséget kérni vagy elmagyarázni, mi történt.
Mégis sikerült megállítania egy egész buszt.
