A mozdonyvezető először azt hitte, egy kidőlt fát lát a kanyar után.
Aztán észrevette, hogy az egész hegyoldal megmozdult.
– Diszpécser, azonnal állítsanak le minden forgalmat ezen a szakaszon! – kiáltotta a rádióba.
Néhány másodperccel később hatalmas robaj rázta meg a völgyet.
Kövek és sáros hó zúdultak a sínekre. Egy nagyobb szikladarab pontosan arra a pályaszakaszra zuhant, amelyen a vonat kevesebb mint egy perc múlva haladt volna át.
Az utasok közül többen az ablakokhoz rohantak.
A mozdonyvezető csak ült, és döbbenten nézte a törmeléket.
Ha nem áll meg a sas miatt, a szerelvény már a kanyarban lett volna.
A sas nem menekült el a lezúduló kövek elől. Felrepült, tett egy kört a vonat fölött, majd visszatért a sínek mellé.
Ott vergődni kezdett valami mellett.
– Mi van ott? – kérdezte a kalauz, aki időközben beért a vezetőfülkébe.
A két férfi biztonságos távolságból kiszállt. A pályán nem mehettek tovább a friss omlás miatt, ezért a sín melletti karbantartó ösvényen indultak el.
A sas újra felröppent.
Ekkor meglátták.
Egy másik, fiatalabb sas feküdt a töltés szélén. Az egyik szárnya természetellenesen állt, és képtelen volt felszállni.
A kalauz értetlenül nézett a mozdonyvezetőre.
– Ezért állított meg minket?
A férfi nem válaszolt.
Nem akarta emberi szándékokkal felruházni a madarat. Talán a kürt, a közeledő szerelvény vagy a sérült társa miatt viselkedett így. Egy dolgot azonban nem lehetett vitatni: a sas miatt kezdte meg a fékezést.
És ez mentette meg őket.
Értesítették a vasúti mentőegységet és a vadállatmentőket. Az utasoknak közben elmondták, hogy a pálya előttük járhatatlanná vált.
Amikor megértették, milyen közel kerültek az omláshoz, a kocsikban szokatlan csend lett.
A vonat csak órákkal később indulhatott vissza.
Mielőtt a mozdonyvezető ismét elfoglalta volna a helyét, végighúzta az ujját a szélvédő külső rétegén maradt apró repedés mellett.
A kalauz elmosolyodott.
– Ezt azért nem fogják elhinni nekünk.
A férfi a hegyoldal felé nézett.
A sas még mindig ott ült a fán.
– Nem is kell – mondta halkan. – Elég, hogy megálltam.
Aznap több száz ember azért jutott haza, mert egy mozdonyvezető végül nem bosszantó akadályként kezelt egy különös helyzetet, hanem komolyan vette a veszélyt. És bár senki sem tudhatta biztosan, mit akart a sas, egyetlen döntésen múlt, hogy a hegyi útból nem lett tragédia.
