A szívem hevesen vert.
Mire felfogtam, mit hallottam, az ajtók már bezáródtak.
A vonat lassan elindult.
Ott álltam egy kihalt peronon, teljesen egyedül.
Néhány másodperccel később a színes ruhás asszony odalépett hozzám.
– Gyere velem! – mondta.
– Ki maga? Mi történik?
– Nincs idő mindent elmagyarázni.
A férjem hívott.
Nem vettem fel.
Azonnal újra csörgött.
Aztán újra.
Majd üzenet érkezett:
„Hol vagy? Miért szálltál le?”
Nem válaszoltam.
– Most nézd meg a közösségi oldalát – mondta.
Értetlenül megnyitottam a férjem profilját.
Aztán a régi fényképeit.
Meglepődtem.
A legtöbb kép alig két évvel korábban kezdődött.
Semmi korábbi.
– Ez lehetetlen…
– Honnan tudja?
Lassan elővette a telefonját.
Megmutatott egy régi fényképet.
A képen ugyanaz a férfi állt.
Csak más néven.
Másik nő mellett.
Két kisgyerekkel.
Megdermedtem.
– Ez… ez nem lehet.
– De igen.
Az asszony mély levegőt vett.
– A nővérem volt a felesége.
A gyomrom összeszorult.
– Azt mondta nekem, hogy az első felesége meghalt.
Az asszony szomorúan megrázta a fejét.
Egyszerűen eltűnt az életükből.
Pont úgy, ahogy előtted már két másik nő is.
– Mire gondol?
– Ugyanazt csinálta mindig.
Megismerkedett egyedül élő nőkkel.
Beköltözött hozzájuk.
Lassan eladatta velük a saját lakásukat vagy hozzáférést szerzett a megtakarításaikhoz.
– És a nővére?
Az asszony lesütötte a szemét.
– Mire rájött az igazságra, mindenét elveszítette.
Évekig kerestük ezt az embert.
Amikor megláttalak veletek felszállni, azonnal felismertem.
A telefonom ismét csörgött.
Most már dühösen egymás után érkeztek az üzenetek.
„Hol vagy?”
„Azonnal hívd vissza!”
„Tudom, hogy olvasod.”
Ekkor megcsörrent egy ismeretlen szám.
A lányom volt.
– Anya!
– Mi történt?
– Két rendőr volt nálam!
Több csalás és személyazonossággal kapcsolatos ügy miatt keresik!
Megdermedtem.
Néhány perccel később rendőrautók gördültek be az állomásra.
Az egyik nyomozó odalépett hozzám.
– Asszonyom… óriási szerencséje volt, hogy leszállt erről a vonatról.
– Miért?
– Mert a férje hamis néven élt.
Maga pedig vele utazott volna.
Három nappal később elfogták a határ közelében.
Kiderült, hogy évek óta különböző neveken csapott be magányos nőket.
Amikor a rendőrségen megláttam az aktáját, legalább öt másik nő fényképe volt benne.
Mindegyik ugyanazzal a történettel.
„Özvegy vagyok.”
„Új életet szeretnék kezdeni.”
Hazatérve hosszú ideig csak ültem a nappalimban.
Arra gondoltam, milyen közel voltam ahhoz, hogy mindent elveszítsek.
A színes ruhás asszony pedig csendesen átölelt.
– Néha nem a sors ment meg minket.
Csak valaki, aki már egyszer átélte ugyanazt a rémálmot.
