Mateo izzadságtól átitatott ingben és egy elhasznált hátizsákkal érkezett meg a hajdan fényűző, ám mostanra megkopott Hacienda El Sol birtokra, Jalisco szívében. Volt egy 7 éves kislánya, akiről gondoskodnia kellett, és 3 hónapnyi kegyetlen munkanélküliség után már bármilyen munkáért kétségbeesetten kapaszkodott volna. A mexikói nap könyörtelenül perzselte a kiszáradt földet és a végtelen kék agávémezőket, amelyek körülölelték a birtokot. De az igazi pokol a kövezett főudvaron bontakozott ki.
Valeria, a 24 éves örökösnő zokogva állt, miközben anyai nagybátyja, Ramón, mérgező szavakat fröcsögve ordított vele.
– Az Imperio haldoklik, Valeria! Fogadd el végre a valóságot. Ez az Azteca fajta ló, ami a néhai apád mániája és öröksége volt, már egy fillért sem ér. Írd alá az eladási szerződést az amerikai beruházókkal, végeztesd ki az állatot most azonnal, és fejezd be ezt a nevetséges családi drámát! – követelte Ramón, miközben a könnyáztatta arc előtt rázta a papírokat.
Mellette egy elegáns öltönyös állatorvos cinikus mosollyal készített elő egy zöldes, halálos folyadékkal teli injekciót.
Mateo, aki egykor elismert állatorvosi sebész volt, de az élet adósságok és balszerencse örvényébe sodorta, meghallotta a ló gyenge, elfojtott nyerítését az istállóból. Tapasztalt füle azonnal felismerte: ez nem gyógyíthatatlan betegség hangja… hanem lassú mérgezésé.
Figyelmen kívül hagyta az őröket, és berohant a hátsó bokszhoz. Imperio, a valaha legendás bajnok, a szalmán feküdt, sápadt nyálkahártyákkal, hideg verejtékben úszva, remegve. Alig lélegzett.
– Mit keresel itt, mocskos csavargó?! – üvöltötte Ramón.
– Munkát – válaszolta Mateo higgadtan. – De ha beadod azt az injekciót, bűnt követsz el. Nem fertőzése van… súlyos vérszegénység és sokkos állapot.
– Két órát adj – könyörgött Mateo Valeriának. – Ha most vérátömlesztést végzek és megfelelő kezelést adok, megmenthető.
A feszültség robbant. Ramón megragadta őt, Mateo viszont ellökte, az orvos kezéből kicsavarta a fecskendőt. A szalma tompán puffant.
– Ha valaki hozzáér ehhez a lóhoz, nem megy ki innen a saját lábán – mondta Mateo, és a halálos injekciót Ramón mellkasára szegezte.
Ami ezután történt… felfoghatatlan volt.
Ramón visszatántorodott.
– 24 órád van, Valeria! – köpte. – Ha a ló nem hal meg reggelig, elintézem, hogy alkalmatlanná nyilvánítsanak!
Valeria remegve Mateo szemébe nézett.
Mateo azonnal cselekedett. Vérátömlesztést improvizált, gyógyszereket adott. Az éjszaka hidegen borult rájuk.
Órák teltek el.
Hajnali 4-kor Imperio halkan felnyerített… majd megmozdult.
Valeria sírva omlott Mateo karjaiba.
Napkeltekor a ló már állt.
Mateo munkát kapott, és a lánya is odaköltözött.
Hónapok teltek el. Imperio erősebb lett, mint valaha. Mateo és Valeria között csendes szerelem született.
A ló nem beteg volt.
Megmérgezték.
Ramón.
A bizonyítékok egyértelműek voltak.
A bosszú terv megszületett.
A Gran Campeonato Charro napján Imperio visszatért… és győzött.
Ramón összeomlott.
A nagybácsit bilincsben vitték el.
Valeria és Mateo a tömeg előtt csókolták meg egymást.
8 hónappal később…
Új élet kezdődött.
Egy kiscsikó született Imperio mellett.
És Mateo rájött… nemcsak egy lovat mentett meg.
Hanem egy egész családot.
