Azt hitte, a nyúl csak játszik — amíg meg nem látta, mit ásott ki a földből

A reggel tiszta és meleg volt.
A nap lassan emelkedett a régi almáskert fölé, a levegőben nedves fű, menta és valami édeskés illat lebegett — mint egy gyerekkori emlék, amit nem lehet visszahozni.
Anna az ablaknál állt, kezében kávéscsésze, amikor meglátta, hogy a nyúl a virágágyás alatt ásni kezdett.

De most más volt.
Nem játékból, nem unalomból.
Minden mozdulat határozott volt — mintha pontosan tudná, mit keres.
A föld puha rögökben repült, a reggeli fény áttört a leveleken, és aranyfoltokat vetett a bundájára.

Anna kiment a kertbe.
A fű még hűvös volt, a pókhálókon apró harmatgyöngyök csillogtak.
A nyúl nem ijedt meg. Csak megállt, ránézett, majd lassan félrelépett, maga előtt hagyva egy kis gödröt.
Odabent valami megcsillant, alig észrevehetően, mint egy régi tükör fénye.

Anna leguggolt, ujjával megérintette a földet.
A nedves gyökerek közül előbukkant egy ezüst medál. Megfakult, apró zárja alig tartott a láncon.
Óvatosan kinyitotta.
Belül egy kicsi fénykép volt — egy hét év körüli kislány és egy fehér kutya.
Ismeretlen arc, mégis ismerős tekintet.
Mintha valaki az időn át nézne rá.

Anna megmutatta a leletet a szomszédnak — az idős asszonynak a szemközti házból.
Az sokáig hallgatott, majd halkan mondta:
— Régen itt ház állt. A tűz után csak a kert maradt. A kislány meghalt.
Anna hallgatott, miközben hideg borzongás futott végig rajta.
A nyúl közben ott ült mellette, mozdulatlanul, mintha mindent értett volna.

Este a medál az ablakpárkányon feküdt.
A lemenő nap fénye áttört a függönyön és megcsillant az üvegen.
Anna közelebb lépett — és egy pillanatra úgy tűnt, mintha a kislány a fotón mosolyogna.
Pislogott — és a mosoly eltűnt.
A nyúl a lábánál ült, és ugyanabba az irányba nézett.

Azóta nem ásott többé.
Csak néha ült annál a helyen, sokáig, némán, mintha hallgatózna.
Anna megszokta — a csendet, az almafák illatát, a fű halk zizegését, ami a lélegzetre emlékeztetett.

Néha, a leghalkabb reggeleken, úgy érezte, a kert megváltozott.
Mintha valaki láthatatlan végre békére lelt volna.
És a nyúl… csak segített neki.

Like this post? Please share to your friends:
MUNDO