Az expedíció a megszokott módon kezdődött. Négy geológusból álló csapat dolgozott az Antarktisz partjainál, a régi „Vosztok–3” állomás közelében. Fúrták a jeget, mintákat gyűjtöttek, vizsgálták a rétegeket ritka fémek után kutatva. A hőmérséklet mínusz negyven fok, a szél metszette az arcukat — minden a megszokott rendben.
A harmadik napon az egyik fúró hirtelen elakadt. Úgy tűnt, nem kőbe, hanem valami sima dologba ütközött. Amikor kihúzták, fémes csillogás maradt rajta.
— Ez nem szikla — mondta halkan a mérnök, miközben a radar képernyőjére nézett. — A jég alatt sima felület van. Mintha egy lemez lenne.
Úgy döntöttek, óvatosan megtisztítják a területet. Néhány óra múlva a több ezer éves jégréteg alól sima, szürke–zöld felület bukkant elő, tökéletesen egyenes szélekkel.
Először azt hitték, hogy talán egy régi állomás része, amit az évek során betemetett a hó. De amikor ellenőrizték a koordinátákat, rájöttek, hogy az állomás húsz kilométerrel arrébb van.
A lemez furcsa volt. Nem voltak rajta csavarok, hegesztés vagy korrózió nyomai. A hideg még a kesztyűn keresztül is érezhető volt. Az egyik szélén bevésett vonalak húzódtak, mintha jelölések lennének, de a szimbólumok nem hasonlítottak sem cirill, sem latin betűkre.
A lemez egy darabját elküldték a „Mirnaja” állomás laboratóriumába. Néhány nappal később megérkeztek az első eredmények.
Az anyag, amiből készült, nem egyezett meg semmilyen ismert ipari ötvözettel. Titánt, alumíniumot és ritka elemeket tartalmazott, amelyeket normál olvadáspont mellett lehetetlen egyesíteni.
A legnagyobb szenzáció azonban ezután jött.
A radiokarbon vizsgálat szerint a lemez körüli jég 120 000 éves volt — vagyis jóval azelőtt keletkezett, hogy ember járt volna ezen a kontinensen.
A felfedezést megpróbálták titokban tartani. A jelentésben csak ennyi állt: „Ismeretlen fémes töredék. További vizsgálatok szükségesek.”
De a csapat egyik tagja, Klimov nevű fiatal geológus, később elmondta egy újságírónak:
„Amikor visszatértünk a bázisra, két nappal később katonák érkeztek. A lemezt egy ládába tették, és berakták a szállítógépbe. Senkinek sem mondták, hová viszik.”
Többé senki sem említette a tárgyat.
Csak hónapokkal később, a területről készült műholdfelvételeken tűnt fel valami furcsa: a hóban egy hatalmas, szabályos négyszög alakú körvonal.
Túl tökéletes ahhoz, hogy természetes legyen.
