John mindig úgy gondolta, hogy az élete egyszerű és nyugodt. A felesége, Elizabeth, a megbízhatóság megtestesítője volt: könyvelő egy helyi cégnél, csendes, figyelmes, sosem emelte fel a hangját, szerette a rendet, és minden vasárnap megsütötte a férje kedvenc almás pitéjét. A szomszédok azt mondták: „Na, ez az igazi család — titkok nélkül.”
De egy nap minden összeomlott.
Egy este John a dokumentumokat kereste a szekrényben. Véletlenül egy doboz mögött talált egy régi bőrtokot. Benne egy útlevél volt. A felesége második útlevele.
A képen ő volt — csak fiatalabb. De a név más: Rachel Morgan. A születési dátum megegyezett, de minden más eltért.
John először azt hitte, valami tévedésről vagy régi tréfáról van szó. De valami nem hagyta nyugodni. Másnap elment a könyvtárba, és elkezdett régi újságokat böngészni. Egy húsz évvel ezelőtti lapszámban rábukkant a címre:
„Pénzszállító autó kirablása. Kettőt letartóztattak, a harmadik elmenekült.”
A cikkek egy nőről írtak, aki nyomtalanul eltűnt. „A banda szellemének” nevezték. Az elmosódott fényképen John egy arcot látott… túlságosan hasonlót Elizabethéhez.
Onnantól kezdve minden megváltozott. Olyan dolgokat vett észre, amiket korábban soha: egy régi sebhelyet a vállán, azt, ahogy megmerevedett egy rendőrautó láttán, és a képességét, hogy pillanatok alatt nagy összegeket számol ki fejben.
Éjjelente nem tudott aludni, csak bámulta az asszonyt, aki békésen aludt mellette. A félelem egyre nőtt benne: egy idegennel él együtt.
Egy hét telt el, mint ködben. Nem szólt semmit, de a tekintete mindent elárult. Elizabeth néha elkapta a pillantását, és mintha tudta volna, hogy rájött valamire.
Egy este kopogtattak az ajtón. Két öltönyös férfi állt ott, igazolványt mutattak.
— „FBI. Rachel Morgant keressük.”
Elizabeth kilépett az előszobába. Egy pillanatra megváltozott az arca: az enyhe mosoly eltűnt, és John először látta meg azt a hideg csillanást a szemében — ugyanazt, mint a régi újságfotókon.
— „A nevem Rachel Morgan,” mondta halkan, miközben leengedte a kezét.
Az ügynökök bilincset tettek rá. John az ajtóban állt, az útlevelet a mellkasához szorítva, és nem tudta elhinni, ami történik. A felesége — ugyanaz a nő volt, aki húsz évvel ezelőtt eltűnt egy hírhedt rablás után.
Elizabeth még egyszer hátranézett, mielőtt elvitték.
— „Sajnálom, John. Tényleg szerettelek. De a múlt mindig ránk talál.”
Az ajtó becsukódott. A ház elnémult. John egyedül maradt — ürességgel a szívében, és a tudattal, hogy az élete egy idegen titkára épült.
