🌍 Eljutottak 12 262 méter mélyre a Föld felszíne alá – és amit találtak, az még ma is mítoszokat táplál. A rekordmélységtől az alvilági sikolyokról szóló vad történetekig a Kola szupermélyfúrás évtizedekkel később is lenyűgöz és összezavar 🕳️ Olvassa el a teljes igazságot (és a legendákat) az alábbi cikkben! 👇
Az 1920-as években az emberek azt énekelték: „Magasabbra és magasabbra törekszünk madaraink repülésére”. Később, az űrkorszak idején ezt felváltotta az álmodozós sor: „És a Marson almafák fognak virágozni…”
Az emberi kíváncsiság nem ismer határokat. Míg egyesek az űrbe jutásról és a csillagok felfedezéséről álmodoznak, mások arra összpontosítanak, ami a lábunk alatt – mélyen a Föld belsejében – rejlik. Ezeket az embereket geológusoknak vagy földmérőknek nevezik. Sok éven át a világ országai csendben versenyeztek egymással: ki tudja a legmélyebb lyukat fúrni?
Eddig a valaha fúrt legmélyebb lyuk az oroszországi Kola-félszigeten található Kola szupermélyfúrás (SG-3). Rekordmélységű, 12 262 méteres (több mint 12 kilométeres) mélységet ér el.
Miért a Kola-félszigetre esett a választás? Azért, mert az ott található kőzetek a Föld legrégebbi – becslések szerint mintegy 3 milliárd éves – kőzetek közé tartoznak. A tudósok természetesen nagyon szerették volna tanulmányozni ezeket az ősi rétegeket a mélyből származó kőzetminták gyűjtésével.
Eleinte a grániton való fúrás zökkenőmentesen ment. De amint elérték a körülbelül 7 kilométeres mélységet, a kőzetek sokkal puhábbá váltak. Emiatt a fúró megakadt, és végül eltörött. A csapatnak oldalra kellett tolnia a fúrást, hogy folytatni tudja. Mire 1994-ben elérték a legmélyebb pontot, a fúró mintegy 840 méterre sodródott az eredeti kiindulási ponttól.
A másik nagy kihívást a hőség jelentette. Ahogy egyre mélyebbre fúrtak, a hőmérséklet folyamatosan emelkedett. A lyuk alján a hőmérséklet elérte a 220 °C-ot. Ehhez speciális hőálló felszerelésre volt szükség, ami nagyon drága volt.
A projektet közel 30 évvel ezelőtt leállították, de a Kola-fúrás iránti érdeklődés nem lankadt. Sőt, továbbra is furcsa történetek jelennek meg róla – sok közülük teljesen hamis.
A pletykák valójában még az 1980-as években kezdődtek, amikor a projekt még aktív volt. Néhány amerikai bulvárlap azt állította, hogy a munkások sikolyokat és nyögéseket hallottak a föld mélyéből. A projektet „Út a pokolba” néven emlegették.
Egyesek még most is elhiszik azt a történetet, hogy a szovjet tudósok megpróbáltak a földköpenybe fúrni, de abbahagyták, amikor ijesztő hangokat hallottak, és félelmükben lezárták a lyukat.
Az ilyen történetek egyértelműen olyan emberektől származnak, akik nem értik a tudományt. A valóságban a tudósok akkoriban szeizmikus érzékelőket használtak a föld alatti hanghullámok tanulmányozására. Egyszerűen nem léteztek olyan mikrofonok, amelyek túlélték volna az extrém hőt ilyen mélységben.
Ami a földköpenyt illeti – még a mai modern technológia ellenére is – még mindig messze vagyunk attól, hogy elérjük. A Kola-fúrólyuk csak a földkéreg egyharmadáig hatol át. De ez a mélység még mindig világrekordnak számít, és csak többéves kemény munka és elszántság tette lehetővé.
Ha még mindig nem vagy meggyőződve arról, hogy senki sem hallott „alulról jövő hangokat”, akkor látogass el egy másik mélyfúrásra Németországban. Az ő fúrásuk 9 101 méterig ér. Ezt 1995-ben – alig egy évvel a Kola-projekt után – nem a furcsa hangok miatt állították le, hanem azért, mert a folytatás túl drága volt, és erősebb felszerelésre lett volna szükség.
Ez a német fúrás ma is nyitva van. A tudósok rendszeresen engednek bele érzékelőket, hogy meghallgassák a 9 kilométer mélységből érkező természetes hangokat. És nem, nem hallottak sikolyokat – csak a Föld mozgásának szokásos hangjait.
Tehát végül nem a természetfeletti zajok, hanem a magas költségek állítják le ezeket a fúrási projekteket. Még a legfejlettebb országok sem tudnak egyedül megbirkózni ezekkel a kihívásokkal. Ezért 2013-ban több nemzet – köztük az EU, Japán, az Egyesült Államok, Kína, Ausztrália, Brazília és Új-Zéland – összefogott.
Együtt indították el a Nemzetközi Óceánfelfedező Programot. Ez a hosszú távú tudományos erőfeszítés arra összpontosít, hogy feltárja, mi történik a Föld mélyén – nem mítoszok vagy pletykák, hanem valódi kutatás és csapatmunka révén.
