Henry Winkler és Stacey Weitzman kötődése a ‘7️⃣0️⃣s -ban kezdődött, egy egyszerű találkozás által kiváltva, amely évtizedekig tartó közös történethez vezetett 🥹❤️🔥 a személyes nehézségeken keresztül, beleértve Stacey egészségi állapotát, csendben építettek egy rugalmas partnerséget, és a csend pillanatait értékelik a hírnév helyett 💪🔥 Fotók a cikk alatti cikkben ⬇️
Henry Winkler, aki a ‘Happy Days’ című sorozatban a Fonz szerepéről híres, több mint 40 évet töltött feleségével, Stacey Weitzmannal. Ők ketten 1976-ban találkoztak, amikor Henry kiszúrta Stacey-t egy Los Angeles-i üzletben, és megcsodálta vörös haját és lila ejtőernyős nadrágját. A nő ereje és szépsége rabul ejtette, ezért egy héttel később visszatért, hogy randira hívja. Stacey, aki kétszeresen túlélte a rákot, Henry mellett állt a hullámvölgyekben és a mélypontokon, és a szeretetre és a rugalmasságra épülő tartós köteléket alakított ki.
Gyermekeik, Zoe és Max, saját útjukat járták be. Zoe az oktatásban dolgozik, és társalapítója a „This Is About Humanity” nonprofit szervezetnek, amely az amerikai-mexikói határon elválasztott családoknak segít. Max író és producer a szórakoztatóiparban. Henry nagyra értékeli a családjával töltött időt, akár sportot néz, akár az unokáival töltött csendes pillanatokat.
Bár kapcsolatuk tele van szeretettel és örömmel, nem volt mentes a küzdelmektől sem. Stacey rákos megbetegedése próbára tette az erejüket, és Henry bevallotta, hogy nem mindig állt mellette a nehéz időkben, például amikor kemoterápián esett át. Azokra a pillanatokra visszagondolva megbánta, hogy olyan színészi szerepeket vállalt, amelyek távol tartották őt a gyógyulás ideje alatt. Hogy felnőjön ezekből az élményekből, Henry terápiára ment, ahol szembesült a múltbéli traumákkal.
A kihívások ellenére Stacey elszántsága és kezelése remisszióhoz vezetett, bár a rák végül visszatért, ami kettős masztektómiát tett szükségessé. Több évtizedes házasságukról elmélkedve Stacey és Henry hangsúlyozták az elkötelezettség, az erőfeszítés és a mély meghallgatás fontosságát a kapcsolatok virágzásához. Mindketten nagyra értékelik az élet egyszerű örömeit, mint például a szeretteikkel való együttlét, a műlegyezés és a közös filmnézés.
A magánéletük megőrzésének képessége alapvető fontosságú volt a nehézségek átvészelésében. Miközben továbbra is ápolják köteléküket, történetük erőteljes emlékeztetőül szolgál a szeretetre, a rugalmasságra és az elkötelezettségre.
