– Regina… meg tudnád mondani, hány éves az édesanyád? – kérdezte Alejandro remegő hangon.
A kislány zavartan nézett rá.
– Harminchat. Miért?
A férfi lassan leült.
A fényképen egy fiatal nő állt mellette, karjában egy újszülött kislánnyal.
A kép hátoldalára ezt írták: „Regina, az első napod.”
– Ismered ezt a nőt? – kérdezte Alejandro.
Regina közelebb lépett.
– Ő az anyukám! De honnan van magánál a fényképe?
Alejandro lehunyta a szemét.
Kilenc évvel korábban Marisol a vállalatánál dolgozott takarítóként.
Akkoriban közel kerültek egymáshoz, de Alejandro családja ellenezte a kapcsolatukat.
Amikor a nő várandós lett, a férfi külföldre utazott egy hosszú üzleti tárgyalássorozatra.
Hazatérve azt mondták neki, hogy Marisol elköltözött, és nem akar többé találkozni vele.
Alejandro évekig kereste.
De minden próbálkozása kudarcba fulladt.
– Akkor… maga ismeri anyát? – suttogta Regina.
– Régen nagyon fontos volt nekem.
A férfi a rózsaszín papírra pillantott.
A kilakoltatási értesítést éppen egy olyan ingatlankezelő cég állította ki, amelynek többségi tulajdonosa az ő vállalatcsoportja volt.
Alejandro azonnal felhívta az illetékes vezetőt.
Kiderült, hogy az épület lakóit a közelgő felújítás miatt kívánták kiköltöztetni, és több család nem kapott megfelelő tájékoztatást a jogairól.
Alejandro felfüggesztette az eljárásokat, és független jogi felülvizsgálatot rendelt el.
Ezután hazakísérte Reginát.
Marisol egy apró lakás ajtajában állt, amikor meglátta őket.
A kezéből kiesett a bevásárlószatyor.
– Alejandro?!
A férfi elővette a régi fényképet.
– Miért nem mondtad el nekem?
Marisol szeme megtelt könnyel.
– Kerestelek. Leveleket írtam. De az édesapád azt mondta, hogy nem akarsz látni minket.
Alejandro megdermedt.
A következő hetekben megkereste a régi levelezést és a vállalat egykori alkalmazottait.
Kiderült, hogy apja közreműködésével több üzenetet visszatartottak, mert a család nem akarta elfogadni Marisolt.
Alejandro ekkor értette meg, hogy kilenc évig félrevezetésben élt.
A férfi később apasági vizsgálatot kért, amely megerősítette, hogy Regina valóban a lánya.
Amikor ezt elmondták a kislánynak, hosszú ideig hallgatott.
Végül halkan megkérdezte:
– Akkor maga az apukám?
Alejandro letérdelt elé.
– Igen. És nagyon sajnálom, hogy eddig nem lehettem melletted.
Regina nem ugrott azonnal a nyakába.
Csak annyit kérdezett:
– Most már nem fogsz eltűnni?
A férfi szeméből könnyek gördültek le.
– Mindent megteszek, hogy megbízhass bennem.
Nem várta, hogy a kislány egyik napról a másikra apjaként tekintsen rá.
Lassan kezdtek ismerkedni. Együtt sétáltak, beszélgettek, és Alejandro fokozatosan része lett Regina életének.
Marisol és lánya lakhatása rendeződött, a többi érintett család ügyét pedig külön is felülvizsgálták.
Néhány hónappal később Alejandro megkérdezte Reginát:
– Emlékszel, amikor megtaláltad a pénztárcámat?
– Persze!
– Miért hoztad vissza, amikor annyira szükségetek volt pénzre?
A kislány elmosolyodott.
– Mert anya azt tanította, hogy ami nem a miénk, azt vissza kell adni.
Alejandro megszorította a kezét.
– Aznap sokkal többet adtál vissza nekem, mint egy pénztárcát.
Regina értetlenül nézett rá.
A férfi mosolyogva folytatta:
– Visszaadtad az esélyt, hogy megismerjem a lányomat.
És Alejandro soha nem felejtette el, hogy azt a találkozást nem a vagyona vagy a befolyása tette lehetővé.
Hanem egy nyolcéves kislány becsületessége.