Anna ismét a karkötőre nézett.
– Akkor mi az?
Az idős férfi óvatosan közelebb hajolt.
– Ezt innen nem tudom biztosan megmondani. De ezt az ékszert én most nem venném vissza.
Anna azonnal lecsatolta.
Néhány perc múlva már jobban érezte magát, de a szédülés nem múlt el teljesen.
Az idős férfi ragaszkodott hozzá, hogy hívjanak mentőt.
A kórházban vért vettek tőle, megvizsgálták a szívét, majd az orvos megkérdezte:
– Körülbelül három hete.
Anna ekkor megdermedt.
Pontosan három hete kapta a karkötőt a férjétől a házassági évfordulójukra.
Először csak véletlennek hitte.
Aztán eszébe jutott valami.
A férje különösen ragaszkodott ahhoz, hogy mindennap viselje.
„Legalább így mindig veled vagyok” – mondogatta.
– Megvizsgálnák ezt is?
Az orvos furcsán nézett rá, de amikor meghallotta, mi történt a parkban, értesítette a rendőrséget.
A karkötőt szakértőhöz küldték.
Másnap két nyomozó érkezett Annához.
– Az ékszer belsejét átalakították – mondta egyikük.
Anna elsápadt.
A kis nyílás mögött egy apró üreg volt.
De nem méreg.
Nem valamilyen titokzatos szerkezet.
Egy erősen korrodált, házilag beépített fémalkatrészt találtak benne, amely folyamatosan érintkezett Anna bőrével.
Az orvos szerint ez önmagában nem magyarázta biztosan az ájulását, ezért a vizsgálatok folytatódtak.
Ekkor jött az igazi fordulat.
Anna vérében olyan gyógyszer nyomait találták, amelyet ő soha nem szedett.
– Gondolja végig – mondta a nyomozó. – Ki készít önnek rendszeresen ételt vagy italt?
Anna gyomra összerándult.
Aznap este a rendőrök jelenlétében átvizsgálták a lakást.
A konyhaszekrény hátuljában egy gyógyszeres dobozt találtak.
A férj neve nem szerepelt rajta.
Anna ekkor már sírt.
– Miért tenne ilyet velem?
A választ a férfi számítógépe adta meg.
Hónapokkal korábban jelentős életbiztosítást kötöttek Annára.
A nyomozók szerint a karkötő elsősorban félrevezetésre szolgált: ha Anna rosszullétei miatt egyszer vizsgálni kezdik az ékszert, minden figyelem arra terelődik.
Csakhogy a férfi egy dologgal nem számolt.
Egy nyugdíjas ötvössel, aki egy parkban azonnal észrevette, hogy az ékszert szakszerűtlenül átalakították.
Amikor Anna később megkereste az idős férfit, könnyes szemmel köszönte meg neki.
– Maga megmentette az életemet.
Az öreg csak megrázta a fejét.
– Én csak észrevettem valamit. Maga volt az, aki komolyan vette a figyelmeztetést.
Mégis megtartotta.
Nem a férje emlékére.
Hanem emlékeztetőként arra, hogy néha egy teljesen idegen ember veszi észre először azt a veszélyt, amely mellett mi nap mint nap gondolkodás nélkül elmegyünk.
