A busz ajtaja lassan kinyílt.
A banda vezére vigyorogva lépett fel elsőként.
– Mindenki maradjon ülve! Telefonok, pénztárcák, ékszerek előre!
Senki sem mozdult.
Az egyik támadó dühösen a legközelebbi utas felé indult.
– Nem hallottad, mit mondtam?
Ekkor a férfi lassan felállt.
Nyugodt mozdulattal elővette az igazolványát.
A banditák felnevettek.
– Egyetlen zsaru meg akar állítani minket?
Abban a pillanatban még három férfi állt fel a busz különböző pontjain.
Majd még kettő.
Mindannyian ugyanazt az igazolványt mutatták fel.
Az egyik a kabátja alól bilincset vett elő.
A másik rádióba szólt.
– Akció indul.
A banda vezérének mosolya eltűnt.
– Mi a…
Mielőtt befejezhette volna a mondatot, a busz hátsó részéből újabb két civil ruhás nyomozó lépett elő.
Az egyik támadó megpróbált kifelé menekülni.
Odakint azonban rendőrautók szirénája hasított végig az erdőn.
A terepjáró mögött egyszerre három szolgálati autó állta el az utat.
– Le vagytok tartóztatva! – hangzott a felszólítás.
De még mielőtt lendíthetett volna, két nyomozó lefegyverezte.
Az egész alig tartott egy percig.
A sofőr döbbenten figyelte az eseményeket.
– Maguk… végig rendőrök voltak?
Az egyik nyomozó elmosolyodott.
– Több hete próbáltuk elkapni ezt a bandát. Tudtuk, hogy ugyanazzal a módszerrel támadnak vidéki buszokra.
– Ezért utaztak civilként?
A sofőr mélyet sóhajtott.
– Azt hittem, minden utas veszélyben van.
– Az is volt – válaszolta komolyan a nyomozó. – Ezért volt szükség a megfelelő pillanatra.
Néhány perccel később a helyszínt ellepték a rendőrök.
A megrémült idős asszony odalépett ahhoz a férfihoz, aki korábban megnyugtatta.
– Maga már akkor tudta?
– Csak annyit, hogy ma véget vetünk ennek.
Később kiderült, hogy hónapokon át ugyanígy fosztották ki az utasokat különböző országutakon.
Aznap azonban egyetlen dolgot nem tudtak.
Azon a reggelen nem egy átlagos járatot állítottak meg.
Hanem egy buszt, amelyen azok ültek, akik már hetek óta rájuk vártak.
