Hazel remegő kézzel bontotta ki a kis csomagot.
A teremben olyan csend lett, hogy a légkondicionáló halk zúgását is hallani lehetett.
Nem ékszer volt benne.
Nem pénz.
Nem egy meghívó.
Hanem egy gondosan összehajtott levél.
A papír már kissé megsárgult.
Hazel felismerte az írást, mielőtt egyetlen szót is elolvasott volna.
Könnyek szöktek a szemébe.
Lassan kinyitotta.
„Drága Mogyorókám!”
Az első sor után már alig kapott levegőt.
„Ha ezt olvasod, akkor valószínűleg végre eljött a szalagavatód. Remélem, mosolyogsz. És remélem, nem azért sírsz, mert én nem lehetek ott.”
Hazel ajkához kapta a kezét.
A vendégek közül többen is meghatódtak.
Hazel lassan Eli felé fordult.
A fiú lehajtotta a fejét.
– Mason még hónapokkal a baleset előtt adott nekem egy dobozt – mondta halkan. – Azt mondta, csak akkor nyithatom ki, amikor eljön a szalagavatód.
A terem döbbenten hallgatta.
– A dobozban ez a levél volt… és egy másik nekem.
– Neked? – kérdezte Hazel.
Eli bólintott.
Hazel sírva mosolygott.
– Ezért tanultál meg varrni?
– Igen.
– De hiszen soha nem csináltál ilyet.
– Nem.
– Akkor miért vállaltad?
Eli elmosolyodott.
Hazel ismét a levélre nézett.
Az utolsó sorokat már hangosan olvasta.
„És még valami…”
„Ha Eli áll melletted, amikor ezt olvasod, tudd, hogy én már régen észrevettem valamit, amit ti ketten még nem.”
A terem halk nevetésben tört ki.
Hazel elpirult.
„Ő mindig úgy nézett rád, mintha te lennél a legfontosabb ember a világon. Ne félj attól, hogy újra boldog legyél. Az nem árulás. Én ezt szeretném neked.”
Odament Elihez.
Mindenki lélegzet-visszafojtva figyelte.
Szó nélkül átölelte.
A fiú először bizonytalanul állt.
Aztán ő is visszaölelte.
A DJ csendben elindított egy lassú dalt.
– Megtisztelnél ezzel a tánccal? – kérdezte Eli.
– Azt hiszem… Mason nagyon mérges lenne rád, ha nemet mondanék.
Nevetés futott végig a termen.
Miközben együtt táncoltak, már senki sem a ruhát nézte.
Hanem azt a lányt, aki hosszú hónapok után először újra mert mosolyogni.
Eli nemcsak egy ruhát varrt.
Visszaadta Hazel önbizalmát.
És betartott egy ígéretet, amelyet valójában a legjobb barátjának tett.
Hanem az a szeretet, amely még azok után is képes megtartani bennünket, hogy valaki már nincs velünk.
