A nők egymásra néztek.
– Szerintetek megsérült? – kérdezte az egyik.
A kutya ismét ugatott.
Aztán néhány métert futott, megállt, és visszanézett.
– Valahová vezetni akar minket – mondta a legidősebb közülük.
Végül mind az öten utánaindultak.
Az állat a part mentén futott, majd letért a turisták által használt ösvényről egy csendesebb, sziklás rész felé.
Néhány perc múlva halk segítségkiáltást hallottak.
A lába beszorult két nagy kő közé, és nem tudott kiszabadulni.
Mellette egy felborult kajak hevert.
A telefonja összetört.
Hiába kiabált segítségért, a hullámok zaja teljesen elnyelte a hangját.
A kutya mellette ült végig.
Nem hagyta magára.
Amikor meglátta, hogy a nők odaértek, végre abbahagyta az ugatást.
Ketten próbálták nyugtatni a sérült férfit, míg a többiek árnyékot tartottak fölé törölközőkkel.
Néhány perccel később megérkeztek a vízimentők és a mentők.
Óvatosan kiszabadították a férfit.
Az egyik mentős később odafordult a nőkhöz.
– Ha ez a kutya nem talál magukra, valószínűleg órákig senki sem veszi észre.
A férfit kórházba szállították.
Mielőtt elvitték volna, könnyes szemmel megsimogatta hűséges kutyáját.
A nők csak ekkor értették meg, mit láttak korábban.
A kutya bundáján lévő vörös foltok nem támadásból származtak.
Gazdája sérüléséből kerültek rá, miközben mellette maradt és kétségbeesetten próbált segítséget keresni.
Hazafelé egyikük sem a napsütésről vagy a tengerpartról beszélt.
Hanem arról, hogy néha a leghangosabb ugatás valójában egy életmentő segélykiáltás.
