A sor a szupermarketnél lassan haladt. Az emberek fáradtan álltak; egyesek a telefonjukat nézték, mások idegesen cserélgették a bevásárolt dolgokat egyik kezükből a másikba. A kasszánál egy fiatal lány állt — kopott kabátban, régi csizmában és kócos hajjal. Nem viselt sminket, csak fáradtságot és enyhe zavart tükrözött a tekintete.
Pár egyszerű dolgot tartott a kezében — kenyeret, tejet, egy kevés gabonát és almákat. Amikor sorra került, elővett egy kopott pénztárcát a táskájából, félbehajtott bankókot vett elő, és halkan megkérdezte:
— Elnézést, ha egy kicsivel kevés lenne, el lehet venni valamit?
A pénztárosnő, fiatal és magabiztos, hosszú körmökkel és feltűnő rúzzsal, hangosan felnevetett:
— Jaj, na ez megint elkezdődött! Adjak önnek könyörületkedvezményt?
Néhányan a sorban kuncogtak. Valaki halkan azt mondta:
— Nézze, valószínűleg nem a sminkre költötte a fizetését.
A lány elvörösödött, lehajtotta a fejét.
— Elnézést, csak… — kezdte, de elcsuklott a hangja.
Elővett aprópénzt, megszámolta; valóban hiányzott néhány cent.
— Akkor vegye le az almákat, kérem, — suttogta.
A pénztárosnő színházi mozdulattal forgatta a szemét, gúnyosan felkiáltott:
— Hallottátok? Leveszünk almát! Nincs elég pénze!
A sor zúgni kezdett. Valaki fújt, más integetett. Ekkor egy férfi lépett előröl — munkásdzsekiben, piszkos kézzel, mintha épp a munkáról jött volna. Egy köteg bankót tett a szalagra és nyugodtan mondta:
— Én kifizetem mindent, amit ennek a lánynak van.
A pénztárosnő megdermedt.
— Ismerik egymást?
— Igen, — mondta a férfi, ránézett a lányra, — ő az az orvos, aki egy hónappal ezelőtt megmentette a fiamat.
A sor elcsendesedett. A zűrzavar elhalt; még a vonalkódolvasó is néma volt. A lány felnézett — felismerte a férfit.
— Csak a munkámat végeztem… — mondta halkan.
A férfi elmosolyodott:
— Most én tettem meg a magamét.
Senki sem nevetett többé. Még a pénztárosnő is elfordította a tekintetét, gyorsan leütötte a blokkot és szó nélkül odaadta a táskát.
Amikor a lány kilépett az utcára, elállt az eső és hirtelen kisütött a nap a felhők mögül — mintha maga is azt mondaná: van igazság a világon.
