Ez egy szokásos teherszállítás során történt a Csendes-óceánon.
Az időjárás nyugodt volt, a tenger sima, mint egy tükör. James Crawford kapitány a hídon állt, amikor a matróz, Ray, hirtelen valamit észrevett.
— Kapitány, ott! — mutatott a távcsövével. — Valami kilóg a vízből!
A nyugodt víz felszínén valóban látszott egy vékony piros-fehér zászló — egy fémpálcára erősítve. Enyhén lengett, mintha egy titkos helyet jelölt volna.
Először bójának hitték. De ahogy közelebb értek, világossá vált: ez nem szokványos szerkezet.
A zászló egy acélgyűrűhöz volt csavarozva, amely szögben emelkedett ki a vízből. Alatta egy kerek fémlap volt — egy nyílás fedele.
Lecsónakáztak, közelebb mentek, és megdermedtek.
A fedél új volt, matt szürke fémből, rozsda nélkül. A szélein nagy csavarok, körülötte apró buborékok szálltak fel — mintha valaki odalent engedné ki a levegőt.
— Talán egy víz alatti kábel szellőzőnyílása, — mondta Tom, a szerelő.
— Akkor miért van rajta zászló? — kérdezte Ray.
A kapitány továbbította a koordinátákat a parti őrségnek, akik utasították, hogy maradjanak a helyszínen.
Néhány órával később egy járőrhajó érkezett. A szakemberek egy víz alatti kamerát engedtek le, és a képet a monitorra vetítették.
A képernyőn — egy fémfelület, rajta alig olvasható logó:
“US NAVY – Oceanic Research Unit 12.”
Kiderült, hogy a nyílás egy régi amerikai tengeralatti kutatóállomás része, amelyet 1986-ban építettek.
A projekt neve “Neptune” volt, és célja autonóm laboratóriumok létrehozása 300 méteres mélységben. A 90-es években a programot lezárták.
De amit később találtak, kérdéseket vetett fel.
Amikor a mentők kinyitották a fedelet és leengedték a műszereket, azok gyenge energiajelet érzékeltek — mintha odalent még mindig működtek volna a generátorok.
A kamera megmutatta a belső folyosót.
A falak polírozott fémből voltak, simák és tiszták.
A padlón tábla: “Research Module 03 – Active Maintenance.”
Aktív karbantartás.
Pedig az állomást hivatalosan majdnem harminc éve bezárták.
Később a titkosított dokumentumok megerősítették, hogy a Neptune program valóban létezett.
Az egyik laborban egy önálló megfigyelőrendszert teszteltek, amely a víz alatti kábeleket és hajózási útvonalakat figyelte. Évtizedekig kellett volna működnie emberi beavatkozás nélkül.
Hivatalosan a projektet adatvesztés és költségek miatt zárták le.
De a technikai feljegyzések szerint legalább egy állomást sosem deaktiváltak.
Pont azt, amelynek koordinátáit a tengerészek megtalálták.
Amikor a hadsereg kiemelte a berendezések egy részét, minden beigazolódott: odabent régi szerverek, akkumulátorok és adatmodulok voltak.
Még mindig működtek — csendesen, önállóan, 200 méter mélyen.
Ezt követően a leletet azonnal titkosították.
Crawford legénységét titoktartási szerződés aláírására kötelezték.
De ahogy a kapitány később újságíróknak suttogta, amikor elhajóztak onnan, a zászló még mindig lengett a hullámokon.
“Úgy nézett ki, mintha valaki nemrég cserélte volna ki újra.”
