Érdekes tudni
A nap már lebukóban volt, hosszú árnyékokat vetve az utcákra. A levegő sűrű volt, forró aszfalt, por és valami nyugtalanító illata szállt benne — mint vihar előtt. A
A nap alacsonyan állt, aranyszínűre festve a füvet. Carter úr háza ragyogott a lemenő nap fényében — nagy, komoly, szinte élettelen. A kertből fenyő, kávé és napsütötte bútor
James egyedül élt, egy kis házban a város szélén. Egyetlen társa Molly volt — okos, kedves és kissé különös kutya. Amióta befogadta, Molly mindig mellette volt: követte mindenhová,
Évfordulós vacsora volt. Nagy család, gyertyák, bor, nevetés. Emília kissé kívülállónak érezte magát — mintha otthon lenne, de mégis idegen. Gabriella, Márk édesanyja, mint mindig, hibátlan volt: egyenes
Sofia megszokta, hogy minden figyelem rá irányul. Fiatal, stílusos, magabiztos — imádta, ha nézik. Anyósa, Evelyn, ennek ellentéte volt: szerény, visszafogott, abból a korosztályból, ahol a csillogás túlzásnak
Az autó felé ment, csak a hideg vízre és a klímára gondolva. A hőség elviselhetetlen volt. Aztán meghallotta a sírást. Először nem hitte el. Azt gondolta — rádió,
Elviselhetetlen hőség volt. Mária hazafelé sétált a földúton, kezében egy szatyor élelemmel, arcán fáradtság és verejték. A nap hosszú volt, tele tücsökciripeléssel, és csak zuhanyról és árnyékról álmodott.
A nap perzselt, mintha mindent el akarna égetni. A folyó vakítóan csillogott — meleg, zavaros, csalóka nyugalomban. A levegő remegett, a tücskök zizegtek a nádasban. A gazda a
A nap magasan járt, a levegő remegett a hőségtől. A nyár teljében volt — lassú, sűrű, mint a méz. Anna a vízforralót tette fel, Mária a kerítés mellett
Később indult el otthonról, mint szokott. Az ébresztő nem szólt, a kávéfőző lefagyott, a kabát gombja nem akart bekapcsolódni. Apróságok, amik máskor bosszantóak. De azon a reggelen minden