Nem vettem fel a kötényt.
Csak szépen összehajtottam, és a pultra tettem.
– Először is – mondtam –, Maria nem megy sehova.
Az anyósom felnevetett.
– Talán nem értetted, mit mondtam.
– Tökéletesen értettem.
A férjem ekkor már nem mosolygott.
Megkértem Mariát, hogy várjon még néhány percet, majd felmentem a szobánkba. Bezártam az ajtót, és visszahívtam az ügyvédemet.
Azt hitték, ezzel engem tartanak távol a pénzüktől.
Ironikus módon éppen emiatt néztük át részletesen a családi vagyon szerkezetét.
A kastély egy családi vagyonkezelő tulajdonában állt. Az anyósom használhatta, de nem rendelkezhetett vele úgy, mintha kizárólag az övé lenne.
A nagyobb baj azonban a férjemmel volt.
Az ügyvédem olyan dokumentumokat talált, amelyek szerint több személyes tartozásához a családi vagyonhoz kötődő eszközöket tüntetett fel biztosítékként.
Csakhogy ehhez nem feltétlenül rendelkezett a szükséges jóváhagyásokkal.
– Biztos vagy benne? – kérdeztem.
Pontosan ezt akartam hallani.
Nem bosszút akartam.
Tisztán akartam látni.
Amikor visszamentem a konyhába, a férjem félrehívott.
– Mi ez az egész?
– Te mondd meg. Mekkora adósságod van?
Az arca megváltozott.
– Miről beszél?
Ekkor vált igazán érdekessé a helyzet.
Ő sem tudott róla.
A férjem hónapokon keresztül azt állította neki, hogy néhány befektetése átmenetileg rosszul teljesít. Valójában sokkal komolyabb pénzügyi problémákat próbált eltakarni.
– Azért akartál itt maradni az esküvő után? – kérdeztem.
Nem válaszolt.
Már nem is kellett.
Az anyósom leült.
Először aznap reggel már nem én voltam az, akit utasítgatott.
– Mit tettél? – kérdezte a fiától.
A férjem rám förmedt.
– Ez nem a te dolgod.
Ránéztem a jegygyűrűmre.
– Két napja vagyok a feleséged. Ma reggel pedig végignézted, ahogy az anyád alkalmazottnak próbál tenni a saját családodban. Most megtudom, hogy a pénzügyeidről is hazudtál. Szerintem nagyon is az én dolgom.
Mariát nem én „vettem vissza”, mert nem volt jogom dönteni a vagyonkezelő tulajdonában álló ház alkalmazottairól. Viszont kifizettem neki néhány hét munkabért a saját pénzemből, amíg új állást keresett.
Az ügyvédem pedig továbbította az információkat azoknak, akiknek joguk és kötelességük volt kivizsgálni a pénzügyi ügyeket.
Nem tudtam egyetlen telefonhívással elvenni a kastélyt.
Nem is akartam.
Ami viszont két nap alatt összeomlott, az a házasságomról alkotott képem volt.
Az anyósom azt hitte, a kötény megmutatja, hol a helyem.
Valójában ő mutatta meg nekem, milyen családba házasodtam.
