A park csendes reggele rémálommá vált: a férfi eldobott egy darab kenyeret, és a vízből előkúszott „az”

A reggel nyugodt volt, békés.
A park épp ébredezett — néhány járókelő, levelek susogása, nedves föld illata.
A szürke kabátos férfi a korlátnál állt, kezében kenyérrel teli zacskóval.
Mindennap ide járt, hogy megetesse a kacsákat, és hallgassa, ahogy a hangjuk visszhangzik a vízen.

A tó mély és sötét volt, öreg fűzfák árnyékában.
Eldobta az első darabot, és figyelte, ahogy a kacsák összegyűlnek.
A víz fodrozódott, szárnyak csapkodtak. Minden úgy történt, mint mindig.

Aztán észrevette, hogy valami nincs rendben.
A tó közepén lebegő morzsák érintetlenek maradtak.
A kacsák hirtelen szétúsztak, mintha parancsot kaptak volna.
Az egyik hirtelen felsikoltott — és eltűnt a víz alatt.
A többiek pánikszerűen szétrebbentek.

A férfi közelebb lépett, a sötét víztükröt fürkészve.
A hullámok lassan szétterjedtek, mintha valami hatalmas mozdult volna meg odalent.
— Hé… van ott valaki? — szólalt meg halkan.

Semmi válasz.
Csak egy halk csobbanás.
Majd a víz közepe felforrt, és valami elkezdett kiemelkedni.

Először egy vastag, fekete ív — csúszós, fénylő, mintha olaj borítaná.
Aztán még egy, még nagyobb.
A férfi hátraugrott.
Kígyóra hasonlított — de túl nagy volt ahhoz.
Olyan vastag, mint egy autógumi, hossza a mélybe veszett.

A lény lassan mozgott, mintha még félig aludna.
Fekete nyálka csöpögött róla, minden csepp újabb és újabb hullámokat keltett.
A levegő megtelt bűzös, rothadó szaggal.

A férfi hátrált, de megbotlott a járdaszegélyben.
A víz ismét megmozdult — az árnyék egyenesen a part felé indult.
Elejtette a zacskót, a kenyérdarabok szétszóródtak.
Egy a vízbe esett — és abban a pillanatban egy sötét, nedves fej emelkedett ki.

Csak a fekete szemek villanását és a lassan nyíló szájat látta,
mielőtt a víz robbanásszerűen felcsapott.
Sár és víz fröccsent az arcába.
Aztán csend.

Ott állt, lélegzetét visszafojtva, nézve a fekete tükörvizet.
Minden elnémult. Még a madarak is.

A telefonja a korláton tovább rögzített.
Az utolsó képkockán a víz fodrozódása látszott —
és alatta, egy pillanatra, valami hatalmas körvonalai.

Valami, ami biztosan nem kígyó volt.

MUNDO