Amikor a mentőcsapat megérkezett a kis külvárosi házhoz, a szomszédok már az utcán gyülekeztek, suttogva és a kifakult függönyökre mutogatva. Hónapok óta tudták, hogy a házban élő férfi ritkán hagyja el az otthonát. Több mint egy éve nem látták a helyi boltban, és amikor futárok kopogtattak, gyakran csak letették az élelmiszeres táskákat, majd gyorsan továbbmentek, kérdések nélkül.
Az igazság azonban sokkal rosszabb volt, mint a pletykák.
A férfi annyira elhízott, hogy már nem fért ki az ajtón. Saját házába zárva, egyetlen szobában élt, kiszolgáltatva a házhozszállításnak és néhány távoli rokon jóindulatának. Több mint három éve nem tette ki a lábát az utcára. Amikor az orvosok úgy döntöttek, hogy sürgősen kórházba kell szállítani, rájöttek: nincs mód, hogy kijuttassák.
Így hát a munkások elképzelhetetlent tettek: kalapácsokat és fűrészeket hoztak, és elkezdték lebontani az egyik falat.
A szomszédok döbbenten nézték, ahogy a por leülepedett. Lassan a fal összeomlott, és először évek óta napsugár tört be a sötét szobába, ahol a férfi ült. Kezét a szeme elé emelte, próbált mosolyogni. De az igazi sokkot nem a mérete okozta — hanem az, amit odabent találtak.
A szoba tele volt jegyzetfüzetekkel, több száz darabbal, amelyek tornyokban álltak a falak mentén, mint egy erőd. Néhányat madzaggal kötött össze, mások a padlón hevertek. Az egyik munkás kíváncsian felvett egyet, és kinyitotta.
Minden oldal tele volt írással. Versek, történetek, rajzok, sőt egész regények — aprólékosan, rendezett sorokban. A férfi, akit a világ elfeledett, a négy fal között saját univerzumot teremtett.
Az orvosok a testét jöttek megmenteni, de amit találtak, az egy lélek volt, amely sosem hagyta abba a küzdelmet. A szomszédok, akik korábban megsajnálták vagy kigúnyolták, most döbbenten álltak, miközben oldalról oldalra egy hatalmas képzeletű ember tárult fel — valaki, aki papíron ezernyi életet élt, miközben az övé egyre kisebbé zsugorodott körülötte.
Amikor végül a mentők elszállították, az egyikük halkan azt mondta, amit mindenki gondolt:
„Nemcsak abban a házban volt bezárva. Saját magába is be volt zárva. És mindvégig írással próbált kiszabadulni.”
