– Ha már mindenki felveszi ezt a pillanatot, akkor azt is vegyétek fel, amit most fogok elmondani róla…
A vőlegény arcáról lassan eltűnt a mosoly.
– Ne csinálj jelenetet.
A menyasszony lenézett átázott ruhájára.
– A jelenetet te már megcsináltad.
Néhány vendég ekkor leengedte a telefonját.
A nő azonban nem valami titkos viszonyról vagy régi botrányról beszélt.
Elmondta, hogy nem ez volt az első „vicc”.
Ha megsértődött, mindig ugyanazt hallotta:
„Nem bírod a viccet.”
A menyasszony sokáig elhitette magával, hogy túlérzékeny.
De most körbenézett.
– Tudjátok, mi a legrosszabb? – kérdezte. – Nem az, hogy belelökött. Hanem hogy pontosan tudta, mennyire fontos nekem ez a nap… és mégis az volt az első gondolata, hogyan csinálhat belőlem viccet előttetek.
A vőlegény közelebb lépett.
– Elég volt. Menj átöltözni.
– Még most is utasítgatsz.
Ekkor a férfi édesanyja felállt.
Mindenki arra számított, hogy megvédi a fiát.
Ehelyett a menyasszonyhoz sétált.
Levett egy kendőt a válláról, és ráterítette.
– Sajnálom – mondta halkan.
A fia döbbenten nézett rá.
– Anya?!
– Figyelmeztettelek tegnap – felelte. – Azt mondtam, ne csinálj semmi megalázót.
A terem ismét elcsendesedett.
Kiderült, hogy a férfi már a legénybúcsún dicsekedett azzal, hogy készül valamire az esküvőn. Az anyja azt hitte, lebeszélte róla.
Nem sikerült.
A menyasszony a tenyerében tartott gyűrűre nézett.
Aztán a férfira.
– Ha ahhoz, hogy melletted éljek, folyamatosan nevetnem kell azon, amikor megalázol, akkor rossz embert vettem el.
Aztán könyörögni kezdett.
De a nő nem hozott látványos döntést a vendégek kedvéért.
Nem dobta a tortába a gyűrűt.
Nem csapta arcon.
Egyszerűen odaadta a gyűrűt az édesanyjának, majd megkérte a testvérét, hogy vigye haza.
A következő hetekben a házasság jogi rendezése következett.
Fájdalmasan.
Csendesen.
Mindenféle tökéletes filmes befejezés nélkül.
Hónapokkal később a nő egyetlen videót sem tartott meg abból az estéből.
Egy fényképet azonban igen.
Azt, amelyik másodpercekkel a szökőkút előtt készült.
Rajta még mosolyog.
Nem azért őrizte meg, mert visszavágyott.
Hanem mert emlékeztette arra, milyen könnyű összekeverni azt, hogy valaki szeret minket, azzal, hogy megszoktuk, amit megenged magának velünk szemben.
