Egy csendes, jelentéktelen kisvárosban történt, az ország északi részén — ahol az élet lassan, megszokott ritmusban folyt, mindenki ismert mindenkit, és a hírek többnyire csak a polgármesterváltásról vagy útjavításról szóltak.
De azon a tavaszi hónapon történt valami, amiről az egész ország beszélni kezdett.
Először puszta véletlennek tűnt.
Egy nő az orvosi rendelőben, másik a piacon mesélte: „Babát várok!”
De néhány hét alatt világossá vált — túl sokan lettek terhesek.
Először három. Aztán hét. Aztán — tizennégy.
Mindegyikük közel azonos terhességi időben.
Mind más városrészben lakott.
És mind ugyanahhoz az orvoshoz járt.
Az orvost Arthur Lindennek hívták. Fiatal, megnyerő, hibátlan hírnévvel és kedves mosollyal. Egy éve költözött a városba, magánklinikát nyitott, esténként fogadta a pácienseket, és hamar elnyerte a bizalmat. A nők azt mondták, figyelmes volt, udvarias, és „értett szavak nélkül is”.
Amikor azonban a tizennegyedik nő leadta a vizsgálati eredményét, az asszisztens kezében megremegett a papír.
— Várjon csak, — suttogta, — ön is dr. Lindenhez járt?
A hír futótűzként terjedt.
A városban mindenki suttogni kezdett. Számoltak, dátumokat hasonlítottak, emlékeket idéztek fel.
És kiderült: mindegyik nő ugyanazt a kezelést kapta — „hormonális terápia a ciklus támogatására”.
Eleinte senki sem akart hinni a gyanúnak.
De egy fővárosi újságíró átnézte a klinika iratait — és aznap a város megdermedt.
A dokumentumok között nem regisztrált gyógyszerek, illegális receptek és több tucat, este 9 utánra beírt időpont szerepelt, amikor a klinika hivatalosan zárva volt.
Amikor az orvost kihallgatták, nem tagadott.
Csak egy mondatot mondott, amely később minden újság címlapjára került:
„Csak azt akartam, hogy ez a város újra éljen.”
Később kiderült, hogy egy évvel korábban a születési arány meredeken zuhant. Az emberek elköltöztek, az iskolák bezártak.
De a mód, ahogy az orvos „segíteni” próbált, kisvárosi tragédiát és országos botrányt szült.
A nők, akik később összegyűltek, megosztottak voltak:
voltak, akik becsapva érezték magukat, mások hálásak voltak.
„Igen, megszegte a törvényt… de miatta gyermekem lesz.”
A város kettészakadt.
Egyesek szörnyetegnek, mások megmentőnek nevezték.
De egy dolog biztos volt:
abban a hónapban, amikor tizennégy teszten megjelent két csík, a kisváros már soha nem lett a régi.
