A világ legzsúfoltabb szigetén, mindössze 2️⃣0️⃣ hektáron több ezer ember él – milyen is valójában összezsúfolva élni, ahol nincs szabad hely? 😐🤯😳 Az igazság furcsább (és keményebb), mint gondolnád 🏝💥 Fedezd fel az igazságot az alábbi cikkben 👇
Ez a sziget a Viktória-tó közepén található. A kontinens Afrika. Ez a kis sziget sok mindenben rekordot döntött. Ez a világ legkisebb szigete, ami miatt háború kezdődött. A legfőbb rekordja azonban a világ legnagyobb sűrűn lakott szigete. Ez azért meglepő, mert ez az apró „földdarab” a tó közepén aligha nevezhető szigetnek. Inkább egy kis zöldségeskertre hasonlít. A sziget neve Mitingo.
A sziget mérete – mindössze 2000 négyzetméter, és legalább ötszáz ember él rajta. A hivatalos adatok szerint a szigeten kevesebb ember él (2018-ban 400 fő volt), bár általánosságban nehéz elképzelni, hogy bárki is legálisan élhet ott.
Még arra is nehéz következtetéseket levonni, hogy ez a kis sziget melyik országhoz tartozik. Az e „szelet” körüli viták egykor komoly konfliktushoz vezettek Uganda és Kenya között.
Hogy őszinte legyek, nem a sziget, hanem a kapzsiság és a makacsság okozta a konfliktust. Senki sem akarta a szigetet, amíg a kenyaiak el nem kezdtek ott halászni. Ez körülbelül kétezer év alatt történt.
A halászokra felfigyelt az ugandai kormány. Elküldték a tisztjeiket, hogy követeljenek adót a halászatért. Emellett a tisztek a kalózoktól való védelmet is ígértek. A halászokat azonban kevésbé ijesztette meg a kalózokkal való találkozás lehetősége, mint az, hogy adót fognak kivetni rájuk. A halászok panaszt tettek a kenyai kormánynál.
A kenyai hatóságok saját embereiket küldték a szigetre. Végül majdnem valódi katonai konfliktus alakult ki az országok között. Szerencsére Kenya és Uganda békés megoldást hozott. Közösen ellenőrzik a halászokat, és a szigetet közösnek tekintik. Mitingo sokáig üresen állt, majd halászok és családjaik telepedtek le rajta. Most már még egy lépést is nehéz szabadon megtenni ott.
A képen látható, hogy Mitingo apró, alumíniumtetős házakkal van beépítve (ha nem tévedek, mert nem vagyok túlságosan jártas az építőanyagok terén).
Az újságírók gyakran hasonlítják Mitingót egy teknősbéka helységhez. Valóban van valami hasonló. A házak teteje csillog a napfényben, kicsit olyan, mint egy teknősbéka páncélja. Az embernek az a benyomása, hogy csak egy tető van, olyan süllyesztettek a házak.
A Mitingo-szigeten nagyon kevés a hely. Csak a házak és a partok közötti szűk helyeket, ahol a halászok a haltetemeket vágják, nem építették még be. Azt hiszem, egyértelmű, hogy a sziget egészségtelen. Ennek ellenére az ott élők számára szülőföld.
Ebből arra következtethetünk, hogy ha az emberek nem hagyják el a szigetet, az azt jelenti, hogy szeretik ezt az életet. A halászok minden nap „sügérre vadásznak”. A halak egy részét eladják a nagykereskedőknek, akik a megbeszélt időpontra megérkeznek a tóhoz, a többit pedig maguk fogyasztják el.
Ez a sügér csak a hatvanas években vert gyökeret a Viktória-tóban, sőt, kiszorított néhány más halfajt.
Érdemes megjegyezni, hogy a sziget halászai jó pénzt keresnek. A halak eladása átlagosan 250-300 dollárt hoz nekik hetente. A szomszédos szigeteken való halászat sokkal kevesebb jövedelmet hoz.
Meglepő, hogy ilyen sűrű lakosság mellett az emberek aktív életet élnek. A szigeten van egy bolt, egy klub és egy bordélyházszerű létesítmény. Gondolom, ha a jövedelem engedi, mindezekre van kereslet.
A szigeten kenyai halászok és ugandaiak is élnek. Különösen meglepő, hogy a közelben van egy sokkal nagyobb sziget, de az továbbra is elhagyatott. A sziget neve Usingo. Egy elmélet szerint Usingo azért lakhatatlan, mert túl meredek, ellentétben Mitingóval.
