🏰 „A kastélyok hidegek voltak – és mi úgy értjük, hogy FAGYASZTÓK” ❄️ A középkori kastélyok romantikusnak tűnhetnek, de a bennük való élet mindennapos küzdelmet jelentett a hideggel. Még a hatalmas kandallók is alig nyomták 15°C fölé a hőmérsékletet! Az emberek egész fákat égettek, sapkában aludtak, és vastag faliszőnyegeket akasztottak, csak hogy melegen maradjanak. 🔥 Kíváncsi vagy, hogyan győzték le végül a hideget? Nézd meg az okos (és ősi!) fűtési trükköt, amit kölcsönöztek – részletek ebben a cikkben 👇
A középkori várakat nem csak azért építették, hogy megvédjék a nemeseket az ellenségtől – ezek voltak az otthonok is, ahol az emberek folyamatosan éltek. De mivel vastag kőből készültek, nem volt könnyű melegen maradni bennük. A 12. századig a várak általában hidegek és kényelmetlenek voltak. Később azonban javultak a fűtési módszerek.
A 13. és 14. században az emberek már nyílt tűzhelyeket és a falakba épített kandallókat használtak a szobák fűtésére. Ezek a kandallók gyakran tartalmaztak tálcákat a szénnek és csőrendszereket. Korán a tűz nyitott volt, és bár meleget adott, egy nagy szoba melegen tartása azt jelentette, hogy szinte minden helyiségben szükség volt kandallóra – különösen a hálószobákban és a főcsarnokokban. És ha a kandalló nagy volt, egész fák is kellettettek a tűz fenntartásához!
Vicces tény: A legtöbb kastélyban a hőmérséklet még ennyi erőfeszítés ellenére is ritkán emelkedett 15 vagy 16 Celsius-fok fölé. De az akkori emberek ezt normálisnak fogadták el.
A walesi herceg rezidenciáján csak a nagyteremben körülbelül tíz tűzhely és két hatalmas kandalló volt. Minden hálószobában általában legalább egy kandalló is volt. Az emberek kis öntöttvas melegítőket is használtak az ágyak mellett, hogy éjszaka melegen tartsák magukat.
Voltak más trükkök is. A falakra akasztott vastag faliszőnyegek segítettek megtartani a meleget, és megakadályozták, hogy a kőfalakról beszivárogjon a hideg. A pizsamákat, papucsokat és hálósapkákat is ebben az időben találták fel, hogy segítsenek az embereknek melegen maradni alvás közben. A különösen hideg napokon az emberek kerülték, hogy elhagyják meleg ágyukat, hacsak nem volt szükség rá – és még a látogatókat is szívesen látták a hálószobájukban, hogy elkerüljék a hőveszteséget!
Később az emberek egy régi római fűtési módszert, a hipokausztot kezdték használni. Ez egy nagy kemence volt, amelyet a pincében helyeztek el. Köveket melegített fel, és meleg levegőt küldött a padlóban lévő kis csatornákon és nyílásokon keresztül. Így a meleg levegő a fenti helyiségekbe áramlott. Idővel a rendszert jobb csővezetékekkel és zárt kemencékkel fejlesztették tovább.
