Ez egy átlagos este volt. Október, párás levegő, sárga levelek, amelyek az aszfalthoz tapadtak. Artyom hazafelé tartott a munkából, és észrevett egy autót a bolt melletti parkolóban, amely túl közel állt az övéhez. Egy régi, poros Ford, alig látható horpadással az ajtón. Magában káromkodott, de ahelyett, hogy elrontotta volna a hangulatát, elővette a hátizsákjából egy papírt és egy tollat. „Kérem, parkoljon óvatosabban. Karcolást hagyott” – írta, és a papírt a portáshoz nyomta az üveghez.
Gyalog ment haza, zenét hallgatva a fülhallgatójában. Esőre állt az idő, és a város mintha visszatartotta volna a lélegzetét. Nyugodt volt a lelke – a kisebb mindennapi bosszúságok gyorsan elpárologtak.
Reggel újra elhaladt ugyanazon a bolt előtt. Rendőrség, szalag, mentőautó. Emberek álltak körülötte, valaki telefonjával filmezte. Artyom megállt. A tegnap poros Ford állt helyen most egy fémhalom hevert. A kocsit éjfél körül egy teherautó tönkretette.
Közelebb ment. A rendőr intett, hogy álljon meg: „Ne, fiú!” Artem bólintott, de a tekintete megakadt valami csillogó dolgon a nedves aszfalton. A szélvédőről letört ablaktörlő, összerogyva, és mellette egy fehér papírdarab. Felismerte a saját kézírását.
Később megtudta, hogy a sofőr a helyszínen meghalt. Egy fiatal fiú, körülbelül az ő korában. A jelentés szerint a baleset mindössze két órával azután történt, hogy Artem otthagyta a levelet.
Napokig nem tudta kiverni a fejéből. Ki ez az ember? Miért pont az a kocsi? Miért döntött úgy, hogy ír valamit, ahelyett, hogy egyszerűen elmenne? Éjszakánként Artem álmatlanul feküdt, és elképzelte, ahogy a fiú beül az autóba, elolvassa a levelet, és mosolyog – talán úgy döntve, hogy reggel bocsánatot kér.
Egy héttel később visszatért ugyanarra a helyre. Még több levél volt, és esett az eső. Az aszfalton krétavonalak maradtak – a kocsi körvonala, egy sötét olajfolt. Elővett egy új papírt, és csak két sort írt:
„Bocsáss meg, nem tudtam.”
És újra a „Ford” egykori helyéhez, a járdaszegélyhez nyomta a levelet.
Amikor elsétált és visszafordult, a papír már eltűnt.
