Fagyos este. A levegő sűrű, mintha csengene. A fehér hó ropog a lábak alatt, és a szájból gőz száll. Maxim a munkából tért haza, a kabátja gallérjába burkolózva. Az udvaron autók álltak, vékony réteg dérrel borítva, a házak ablakai meleg fényben ragyogtak. Már éppen a bejárathoz akart fordulni, amikor meglátott a hóban egy apró rózsaszín kesztyűt.
Lehajolt, felvette, és ösztönösen körülnézett. Senki sem volt ott. Az udvar üres volt, csak a szél mozgatta a szemetesládák mellett lévő zacskókat. Maxim a tenyerében szorította a kesztyűt, és épp a legközelebbi autó motorháztetőjére akarta tenni, amikor hirtelen halvány, alig hallható hangot hallott. Mintha valaki felszisszent volna.
Megdermedt. Fülelt.
A hang megismétlődött – rövid, elfojtott sírás, ami a parkoló SUV alól hallatszott. A szíve megdobbant. Maxim lehajolt, térdre ereszkedett, benézett az autó alá, és megdermedt.
Ott, a sötétben a kerekek között ült egy hároméves kisfiú. Arcát a hidegtől pirosra fagyasztotta, orra csillogott, kezében a második ujjatlan kesztyű volt. Csendesen zokogott, és egyenesen Maximra nézett.
– Hé, kicsi… – suttogta, és kinyújtotta a kezét. – Minden rendben. Ne félj.
A fiú hallgatott. Csak a kesztyűt szorította a mellkasához, és még jobban összebújt.
Maxim elővette a telefonját, bekapcsolta a zseblámpát, és körülnézett. Az udvar üres volt, senki sem volt ott. Letérdelt, óvatosan bebújt a lökhárító alá, és kinyújtotta a kezét.
„Hol van anyukád?” – kérdezte halkan. „Fázol?”
A gyerek bólintott.
Maxim levette a kesztyűjét, és kinyújtotta a tenyerét. Egy másodperc múlva egy apró keze félénken belefeküdt az övébe. Óvatosan kihúzta a fiút. A fiú sapka nélkül volt, kigombolt kabátban, mezítláb cipőben.
Maxim levette a sálát, és betakarta vele a gyereket.
– Hogy hívnak?
– Kosztja – válaszolta halkan a fiú, visszatartva a könnyeit.
– Hol van az anyukád, Kosztja?
– Elment… azt mondta, visszajön…
Maxim hideg futott végig a hátán. Megfordult – körülötte csak hó, autók és sötétség volt.
Elővette a telefonját, és tárcsázta a 112-t. Amíg a diszpécserrel beszélt, a fiú fogta a kezét.
Amikor a rendőrség megérkezett, a kisfiú elaludt a karjaiban.
Később kiderült: az anya néhány percre hagyta a fiát a kocsiban, amíg „a gyógyszertárba” ment. De rosszul lett, és a boltban elvesztette az eszméletét.
Ha Maxim nem vette volna észre azt a kis ujjatlan kesztyűt, a fiú talán nem érte volna meg a reggelt.
