A Miller családnál élt egy németjuhász, Rocky — nagy, okos kutya, akit a gyerekek a legjobb barátjuknak tartottak.
Általában botokat, régi játékokat vagy újságokat hozott haza, amiket a szomszédok elhagytak.
De egy reggel Rocky egy levelet hozott a szájában.
A gyűrött papíron, görbe betűkkel ez állt:
„Figyellek titeket.”
Először Mr. Miller azt hitte, ez csak ostoba gyerekcsíny.
De másnap a kutya ismét egy cetlivel tért vissza.
Most ez állt rajta:
„Nem vagytok biztonságban.”
Minden nap új üzenetet hozott.
A fenyegetések egyre ijesztőbbek lettek:
„Hamarosan eljön az időm.”, „Közel vagyok.”
A családban nőtt a pánik.
A gyerekek féltek elaludni, Mrs. Miller éjjelente ellenőrizte a zárakat, a férje pedig egyre dühösebb lett — biztos volt benne, hogy rosszindulatú szomszédok állnak mögötte.
Végül úgy döntöttek, követik Rockyt.
Este a kutya kiszaladt az udvarra, és pár perc múlva újabb levelet hozott.
Ez állt rajta:
„HOLNAP ÉJJEL.”
Az egész család virrasztott, de semmi sem történt.
Reggel a verandán új lap hevert, sáros cipőnyommal és a felirattal:
„Ma közelebb kerülök.”
Ez volt az utolsó csepp.
Mr. Miller kamerát szerelt a kapuhoz.
Már másnap kiderült az igazság.
A felvételen látszott: a leveleket nem „maguktól” hozta a kutya.
A szomszéd, az idős Mr. Hanson tette oda őket.
Előre belerakta a papírokat egy régi dobozba a kerítésnél, és megszórta valamivel, amit Rocky szeretett, hogy a kutya maga vigye haza.
Amikor megkérdezték, miért, halkan felelte:
— Azt akartam, hogy érezzétek, milyen félelemben élni. Éjjel hangoskodtok, nevettek, buliztok, én meg hónapok óta nem aludtam.
A Millerek megdöbbentek. Nem hitték volna, hogy a kedves, csendes öregember lesz legnagyobb rémületük forrása.
